Díszes pávák, elegáns hattyúk, surrogó denevérek

Mielőtt a pestiek kirándulóhelyévé vált volna, a mai Városliget területe évszázadokig kiváló vadászterületnek számított. A vízfolyásokban halak, a mocsaras nádasokban vízimadarak és kisebb emlősök éltek. Nagyvadak - bölények, szarvasok, vaddisznók - vonultak a ligetes erdőfoltokon át a közeli itatókra. A Duna-Tisza köze mindenféle vadon élő állata megfordult errefelé a nyulaktól a rókákig, vadmacskákig. Amikor 1866-ban megnyílt az Állatkert, megjelentek a zárt kifutókban és ketrecekben az errefelé nem honos állatfajok is. Az Állatkert egzotikus faunájával párhuzamosan, a Városliget közparkként működő részén vadon élő és háziasított állatok gazdag, változatos populációja élte és éli ma is mindennapjait. Az emberek és állatok ligeti együttélésének eseményekben gazdag krónikáskönyvéből a tavakat és szigeteket bemutató fejezetet lapozzuk fel.

A sport szerelmesei sem vonhatták ki magukat a Városliget vonzerejének hatása alól. Számtalan sportág képviselői választották a Ligetet az elmúlt kétszáz évben versenyek, bemutatók, edzések színhelyeként. Ünnepi rendezvényeken, sportnapokon, fesztiválokon, majálisokon a sport mindenféle változata bemutatkozott, ha másképp nem, ideiglenesen kiépített játéktereken. A próbálkozások nagyrésze alkalmi nekibuzdulának bizonyult, néhány sportág viszont meggyökerezett és tartósan otthonra talált a Ligetben.  Mindenekelőtt a téli sportok közül a korcsolyázás különféle szakágai honosodtak meg a befagyott tavon, majd a műjégen. A másik nagy csoport a technikai sportoké: a gyorsasági autó- és motorversenyzők évtizedekig száguldoztak a Liget útjain. A  lovaglás, futás, kerékpározás és a különféle labdajátékok hívei is gyakori látogatói voltak a Ligetnek, bár versenyeiket nem itt rendezték, hanem nemzetközi versenyek rendezésére alkalmas, a szabályoknak megfelelően kiépített pályákon. Ezek közül több – például a lóversenytér és a kerékpárstadion – a Liget közelébe települt. Ha fellapozzuk a ligeti sportélet 2. világháború előtti történetét, sok érdekességre, az egykori sportbarátok máig ható, remek kezdeményezéseire bukkanunk.   

Lovaglás. A Városliget történetének első korszakában, a 19. században a sportemberek döntő részben az arisztokrácia és a katonai elit köréből kerültek ki. Ekkoriban a lovassport számított a legnépszerűbb sportágnak. A városligeti sporttörténet nyitánya is egy lóverseny. A német nyelvű pesti újság, az Ofner Zeitung adott hírt a lófuttatásról 1802-ben. A Batthyány-erdőben, a széles, homokos talajú allén versenyzett két angol vérű kanca, nagy közönség előtt. Széchenyi István naplójából és más forrásokból tudjuk, hogy az 1830-as, 1840-es években az arisztokrácia tagjai – köztük maga Széchenyi gróf is – rendszeresen lovagoltak az egyre rendezettebb, hangulatos városligeti sétautakon. Fél évszázaddal később is elevenen élt ez a szokás. Krúdy Gyula egyik írásában felidézi az 1880-as évek közismert úrlovasait: „Egy cilinderkalapos, uszályos, nagyon jó tartású, fátyolos hölgy ugratott ki az Eszterházy utcai Nemzeti Lovardából, ahol hátaslovát tartotta, s a nyeregben útját a sugárúti Köröndnek vette, ahol már a Városliget híres lovasai, mint Batthyány Elemér, Podmaniczky Frigyes, Szapáry Józsi gróf, Sziráky Jancsi gróf és mások várakoztak rá lóháton, hogy szokásos napi lovaglósétájukat elvégezzék a nemrég megnyílt Stefánia úton.”

Városligeti lóversenypálya. Az 1880-1919 között fénykorát élő Városligeti lóversenypályát, hatalmas helyigénye miatt, nem a parkban alakították ki,  hanem kissé távolabb, a mai stadion területén. Mégis teljes joggal  viselte a Városliget nevét. Mivel rendkívül népszerűvé váltak a lóversenyek, az arisztokrácia értékes versenylovakat tartott a pesti paloták istállóiban. A lovak izomzatát naponta át kellett mozgatni. A járatások fő helyszíne pedig a Városliget volt. A belvárosi istállókból a pályára tartó versenylovak, valamint a nézőket szállító kocsik útvonala is az Andrássy úton, majd a Városligetet átszelő Stefánia úton vezetett a lóversenytérig. Jókai Mór így írt a lovassport által életre keltett korzóról: „A lóverseny után kocsi-corso, melynél egyik úri fogat a másikat éri kettős sorban végig az Andrássy úton, egyike Budapest legszebb látványainak.”

Korcsolyázás. A lovaglás mellett a 19. század legnépszerűbb, szinte kizárólag férfiak által űzött sportágai a vívás, a bírkózás, a torna, valamint az atlétika különböző ágai voltak, a futástól a dobósportokig. Általában a nőknek, különösen pedig a fiatal, házasság előtt álló lányoknak ekkoriban nem volt illendő a fizikai erőkifejtést igénylő és illetlen mozdulatokkal járó sportolás. A sport férfiak által uralt világán az első rést a korcsolyázás ütötte. A magyarországi női sport bölcsője pedig a városligeti korcsolyapálya lett.

Nők a jégen.  Amikor Kresz Géza és barátai 1869-ben megalapították a Pesti Korcsolyázó Egyletet, még az orvosok többsége is óvta a nőket a jégen való száguldozástól, mondván, veszélyes az egészségükre.  Döntő fordulatot jelentett, hogy Kresz Gézának, aki maga is orvos volt, az első, 1870-es szezonnyitóra sikerült megszereznie az engedélyt Eötvös Józseftől a báró két leánya számára a nyilvános korcsolyázáshoz. A társasági hölgyek, a példán felbátorodva, tömegesen kezdték látogatni a ligeti korcsolyapályát. Ettől kezdve a nők megjelenését a korcsolyapályán a legkényesebb ízlésű erkölcscsőszök sem kifogásolták, hiszen a hölgyek divatos ruhákban, kifogástalan eleganciával korcsolyáztak. A városligeti korcsolyázás társasági esemény lett, miközben a sportos mozgás szabadságát nyújtotta mindazoknak, akiket ettől a társadalmi szokásrend hosszú ideig eltiltott. A Budapesti Korcsolyázó Egylet taglétszáma 1896-ra meghaladta a hétezret, s a tagok több mint fele a nők köréből került ki.

Kerékpározás. Egy évtizeddel a városligeti „koedukált” korcsolyaélet elindulása után hazánkban is megjelent egy új közlekedési- és sporteszköz, amellyel a nők végleg betörtek a sportolás korábban előlük elzárt világába: a kerékpár. Ez volt az első technikai sport, amely nem az arisztokráciától, hanem a nagyvárosi polgárságtól indult máig tartó diadalútjára. Kezdetben persze a kerékpározástól is sokan idegenkedtek. A biciklistákat ki is tiltották egy időre a Városligetből, a gyalogosan korzózók panaszai miatt: „A legutóbbi időben a kerékpározók a Városligetben nem elégszenek meg már azzal, hogy sportjukat a Stefánia úton s a fenntartott egyéb kocsiutakon gyakorolják, hanem a gyalogjáróra is felmennek, sőt a Körönd útjaira is, és ott végigrohanva a sétáló közönség testi biztonságát nagy mérvben veszélyeztetik.” Végül győzött a józan ész, és a fővárosi rendőrkapitány visszavonta a kerékpározást tiltó rendelkezést. Népszerű biciklis célpont lett a Liget: a zötyögős belvárosi utaknál kellemesebb volt a kerékpározás a gondosan elegyengetett sétautakon.  A Vasárnapi Újság tudósítása szerint az első hosszabb vidéki kirándulás résztvevői is a Városligettől rajtoltak:  „Az első társas kirándulást 1881 húsvétján Kosztovits László rendezte, aki mint a lincolnshiri angol Bicycle Club elnöke, 1879 augusztusában az első újabb szerkezetű kerékpárt hozta Magyarországra. Reggel hat órakor a városligeti korcsolyázó csarnoktól indultak el Gödöllőre, és a kis társaság délután két órakor érkezett meg – igen kimerülten – a célhoz.”

Torna. A torna is a 19. század népszerű, széles körben űzött sportágai közé tartozott. Az 1885-ös Országos Általános Kiállításon, a Testgyakorlás csarnokában főként tornaszereket mutattak be. Jókai Mór 1893-as Városliget-leírásában is feltűnnek a tornászok: „Egy országos tornaünnepély alkalmából négyezer serdülő tornászt lehet látni trombitaszóra elvonulva katonai rendben, ahány csapat, annyiféle jelmezben, akik aztán a régi görög olympi játékokat újítják föl a körülkerített szabad téren, versenyezve a bajnoki koszorúért.”   Az első önálló torna- és sportkiállítást, 1903-ban szintén a Városligetben rendezték. A Korcsolyacsarnok adott helyet a sportegyesületek korcsolyázással, kerékpározással, evezéssel , tornával és labdarugással kapcsolatos kiállítási tárgyainak. Iparosok és kereskedők is szerepeltek sportszereikkel. A két hétig nyitva tartó kiállítást több ezren tekintették meg. A sikerhez hozzájárult, hogy a sportkiállítás ideje alatt rendezték meg a közeli, Csömöri úti Városligeti lóversenypályán a magyarországi tornaegyesületek országos versenyét. A Vasárnapi Újság beszámolója szerint  „az egészséges, napbarnított fiúk már egy-két nap előtt érkeztek és május 31-ikén reggel a versenypályán gyűltek össze vagy hétszázan, s megtartották az előleges mérkőzéseket. Innen nagy részök a Városligetbe ment át, hogy megnézzék ott a korcsolyázócsarnokban rendezett sportkiállítást.”

Gyermekjátszóterek. A gyermekek mozgásigényének kielégítésére a 19. században nem alakítottak ki elkülönített, mai értelemben vett játszótereket. Ebből számos konfliktus adódott a Városligetben is, ahol a parkőrök szigorúan ügyeltek a virágágyások és a gyep épségére. A fűre lépni nem volt szabad, szaladgálásra, labdázásra csak a felnőttek által használt sétányokon nyílt erősen korlátozott lehetőségük a gyerekeknek. A Budapesti Hírlap 1911-ben felháborodott cikkben kelt ki a ligeti őrök túlkapásai ellen: „Az őrök állandóan széjjelvagdossák azokat a labdákat, amelyek a pázsitra esnek s mindent megtesznek, hogy a gyerekek ne játszhassanak a kedvük szerint a ligetben.”  Az első városligeti játszóteret az Állatkert újranyitásakor, 1912-ben vehették birtokba a gyerekek. Gyorsan népszerű lett, s a nagymúltú intézményben – egyre korszerűbb játékeszközökkel – azóta is folyamatosan található olyan játéktér, ahol a gyerekek szabadon mozoghatnak, kipróbálhatják ügyeségüket. Idővel a közpark területén is megjelentek a gyerekek különböző korosztályait szolgáló játszóterek. A legnevezetesebb közülük a két világháború között népszerűvé vált Fáskör volt, az István út (ma Ajtósi Dürer sor) és Aréna út (ma Dózsa György út) szögletében található, fákkal szegélyezett, tágas, kör alakú játszótér. (A fásköri grundon évtizedeken át zajló, legendás futballcsatákat a második világháború utáni sportéletről szóló, hamarosan megjelenő cikkben idézzük majd fel.)

Sakk. A legendás hírű Ligeti sakk-kör külön fejezetet kapott a magyar sakkozás történetét feldolgozó, négykötetes monográfiában. 1925-től az Iparcsarnoktól a Városligeti tóhoz vezető sétány padjain rendszeresen sakkoztak a játék kedvelői. A hely varázsát az adta, hogy egymás mellett játszottak itt a kezdők és a képzett versenyzők, és mindig voltak nézők, kibicek is szép számmal. A társadalom különböző rétegeit képviselő sakkozók – a tisztviselőtől a munkásig, a jól öltözöttől a munkanélküliig – békésen megfértek, és a játék nyelvén szót értettek egymással. Amikor 1933-ban a terjeszkedő ipari vásár elfoglalta a területet, a sakkozók a Regnum Marianum templom mögötti sétányra költöztek. A zuglói sakk-kör egyik vezetője, Sillye Jenő oszlopos tagja volt a városligeti társaságnak. A tehetséges fiatalokat átirányította a zuglói klubba, ahol azután rendszeres képzést kaptak. A kezdők, a képzettebb amatőrök és a lelkes pancserek mellett számos neves versenyző is részese volt a városligeti sakkcsatáknak: Benkő Pál nagymester (magyar, majd amerikai bajnok, kétszeres világbajnokjelölt), a később szovjet színekben versenyző Lilienthal Andor nagymester,  az ismert hazai mesterek közül: Szedlacsek Lajos, Gereben Ernő, Kapu Jenő, Papp Béla, Tipary Lajos és még sokan mások. Nagy kedvelője volt a padokon folyó játéknak Pető úr, a Liget kertészfelügyelője, aki ingyenes csónakjegyeket, tómozijegyeket osztogatott a győzteseknek. A két világháború közötti időszak volt a városligeti sakkélet aranykora. A 2. világháború után a sakkozók megfogyatkozott csapata a Fáskörben ütött tábort. Itt folyt a játék még a hatvanas években is, de a szabadtéri sakkozás hívei évről évre tovább fogyatkoztak. Napjainkra csak az emléke maradt az egykor élénk ligeti sakkéletnek. 

Evezés. A Városligeti tavon nagy hagyományokkal rendelkező csónakázás némi szokatlan erőkifejtést igényelt az evezőlapátot forgató urak részéről, de komoly testedzésnek csak nagy jóindulattal tekinthető. Maga a tó sem volt alkalmas, mérete miatt, evezős vagy kajak-kenu sportversenyek rendezésére. A Ligetbe látogató sportbarátok azonban igyekeztek a szerényebb lehetőségeket is megragadni. A kedvükért a 19. század végétől a társas csónakok mellett egyszemélyes sporthajókat – szandolinokat - is tartottak. Tábori Kornél így írt a csónakázásról 1900 körül, A szerelmes Budapest című, hangulatos riportjában: „Benépesül a tó is. A sekélyebb és  szűkebb helyeken ugyan inkább óriási mosogató-teknőkhöz hasonlít, mint tóhoz, de azért a békanyállal súlyosbított viz hátán hangos társaságok eveznek. Facsónak tiz krajcárért jut a szerényebb publikumnak, két-három  párral is egy ladikban; vascsónak harminc vasért, azoknak, akik a viz hátán is intim egyedüllétben szeretik a hattyúkat etetni. Szandolinban a tapasztaltabb, ügyeskedő gavallér feszit, hölgye pedig a partról csodálja.”

Képek forrása (a külön nem jelölt fotók a szerző archívumából, illetve magángyűjteményekből származnak): (1/1) Ismeretlen festő, részlet, BTM (1 /2) Greguss János, Hazánk és a Külföld, 1867 (2/1)  Vinzenz Katzler litográfiája, Wikipédia (2/2) lovasok.hu (3) Fortepan / Schmidt Albin (4/1) Greguss János, Hazánk és a Külföld, 1867 (4/2) Vasárnapi Újság, 1884. 5. szám (4/3) Carl Schwindt: Zwölf Monate in Pesth, 1939 (5) Vasárnapi Újság, 1896. 3. szám (6/2) Sajtófotó, 1900 körül, huszadikszazad.hu (7/1-2) Vasárnapi Újság, 1903. 23. szám (8/1-2) Állatkerti Értesítő, 32. évfolyam, 7. szám (9/1) Sillye Gábor / Wikipédia (9/2) MDV, 1960 (10/2) Fortepan / Dienes Balázs, 1939 (10/3) Urai Dezső felvétele, Fortepan / Németh Tamás, 1916

Hetven év után rövidesen birtokba vehetik a látogatók a Szépművészeti Múzeum Román Csarnokát, amely a Liget Budapest Projekt keretében nyerte vissza eredeti pompáját! Tekintsék meg a Szépművészeti Múzeum hatalmas, középkori bazilikát idéző termét, a Román Csarnokot és csodálatos falfestményeit!

Hét évtizedig volt elzárva a közönség elől a II. világháborúban megsérült, raktárként használt épületrész. A Szépművészeti Múzeum eddigi legátfogóbb rekonstrukciója keretében a Román Csarnok egyedülálló falfestményeinek megújításán 70 restaurátor dolgozott, akik csaknem 2500 négyzetméter falfelületet varázsoltak újjá.

A Szépművészeti Múzeum felújítási munkálatai rövidesen befejeződnek, októberig az új kiállítások építése és a közönségforgalmi terek kialakítása zajlik, de az őszi megnyitóra a múzeum közvetlen környezete is megújul majd.

A rekonstrukciós munkálatok során a Román Csarnok felújítása mellett korszerűsítették a múzeum elavult fűtőrendszerét, klimatizálták a kiállítótermek egy részét, felújították a nyugati épületszárny feletti tetőszerkezetet, valamint új kiállító- és közönségforgalmi tereket és korszerű raktárhelyiségeket alakítanak ki az épületben.

Egyfajta ízelítőként március 15-étől húsvétig ingyenesen látogatható lesz a Román Csarnok, majd rövid időre ismét bezár, hogy a szakemberek beköltöztessék a műtárgyakat, illetve berendezzék a múzeum kiállítótereit. A teljesen felújított, új állandó kiállításoknak otthont adó Szépművészeti Múzeum október 25-én nyílik majd meg a nagyközönség számára.

A második világháború alatt a városligeti műjégpálya súlyos károkat szenvedett, a főváros ostromának végére használhatatlanná vált. Működésének az 1926-os avatástól eltelt két évtizede azonban nem múlt el nyomtalanul. A közönség és a sportolók annyira megszerették, hogy amint lehetett, hozzáláttak a rendbetételéhez. Az egyik fővárosi lap 1945 decemberében így adott hírt a városligeti pálya újranyitásáról: "Kedden délelőtt hosszú, fáradságos munka után megnyíltak a Műjég kapui. Pillanatok alatt híre futott a városban a megnyitásnak és egy órával később már több százan rajzolták a köröket a tükörfényes jégen. A tavalyelőtti pályának a nagyobbik része van csak egyelőre nyitva, középen egy kisebb körrel, a műkorcsolyázók részére. Csupa boldog, kipirosodott arcú embert lehet látni, akik talán magukban nem is hitték, hogy lesz még az idén műjég." A korcsolyacsarnok még romos állapotban volt, de a fővárosiak újra használhatták a pályát, a versenyzők folytathatták edzéseiket. A korcsolyacsarnok bombatalálatot kapott bal szárnya egyébként annyira tönkrement, hogy le kellett bontani, az épület megmaradt részeit 1947-re állították helyre.

A Liget Budapest Projektnek köszönhetően az ország történetének legnagyobb léptékű park- és tájépítészeti munkáját valósítják meg. A Liget átfogó megújítását célzó pályázaton nyertes Garten Stúdió tervei alapján hamarosan a Városliget zöldfelülete jelentősen bővül és minőségében újjászületik, ennek köszönhetően a Liget egykori kapuja, a Rondó is visszanyeri régi funkcióját. A tájépítészeti tervek szerint a parkrész jövőbeli szerepe azonos marad az eredetivel: a sétát, pihenést fogja szolgálni, megújulnak a köríves utak, melyeket zöld szigetek fognak körül, a most hiányos kettős fasora pedig újra teljes lesz. A megújult Rondó egyúttal nagyobb hangsúlyt is kap a Liget Dózsa György úti részén, hiszen ezt a területet körülfogja majd a Néprajzi Múzeum új épülete, ezáltal hangulatos közösségi térként „tér vissza” a Liget régi-új kapuja.

A park egykori főbejáratának tengelyében a Városliget megálmodója, Nebbien a Városliget egyetlen geometrikus elemét, a Rondót helyezte el. A Rondó – amely Nebbien tervleírásában Circus vagy Cirque néven szerepelt – egy korzó volt, ahol a parkban tartózkodók egykoron sétálni, lovagolni, kocsizni tudtak. A 80 m sugarú gyepes teret utak vették körül, melyet fasorok és cserjecsoportok szegélyeztek. Legkívül oszlopos termetű nyárfák, majd alacsony cserjék, azon belül pedig cserjékkel kísért lombos fák sora állt. Az eredeti tervben a tervező kilenc félköríves „beharapásban” padokat helyezett el.

Az 1880-as évek elején a Rondót átalakították. Az addig nyílt gyepes parkrész közepét a Városligeti fasor tengelyének folytatásában áttörték egy sétánnyal, amelyre merőlegesen még két sétányt terveztek. Továbbá intenzíven fenntartott virágágyakkal, majd szökőkúttal alakított kertrésszé fejlesztették, így ezek a szerkezeti megoldások teljes mértékben átalakították egykori funkcióját, térszerkezetét, látványát.  A Rondó így sétánnyá és pihenőhellyé alakult át.

A 20. század közepén Sztálin tiszteletére felállított szobor és a kialakított tér következtében a Rondó szerkezete jelentősen megváltozott. Kivágták az idős fákat, megcsonkították az úthálózatot és az ebből a területből elvett szakaszon állt a Sztálin-szobor talapzata. A BNV ideje alatt a parkrész szinte felismerhetetlen állapotba került, az utakat és kiültetéseket felszámolták, gyepes tér alakult ki, a Rondót határoló fasorok pedig a környező fatelepítésektől elvesztették karakterüket.  A parkrész a közelmúltban is változott, 2006-ban az 56-os emlékmű került ide.

Annak ellenére, hogy a Rondó eredetileg a Városliget egyik meghatározó eleme volt, szerkezetében pedig egyik legjobban megőrzött történeti eleme a parknak, napjainkra elveszítette egykori szerepét. A Városliget megújításához kapcsolódó tervek szerint jövőbeli funkciója az eredetivel lesz azonos: a sétát, pihenést fogja szolgálni; visszaállítják a köríves utakat, melyeket zöld szigetek fognak majd körül. A Rondó kettős fasora jelenleg hiányos, éppen ezért a jövőben a fasorokat is kiegészítik majd.  A belső gyepes körének helyreállítása az egyik legfontosabb feladat, továbbá rekonstrukcióként visszaállítanak a korábbi kilenc félköríves „beharapásból” hetet, padokkal, cserjékkel, amely karakteres kialakításával meghatározó eleme volt és lesz a terület belső zónájának.

A rondó körüli parkterület megújítása szintén a történeti elrendezésen alapul. A belső parkterület felé eső részeken nagy összefüggő, tojásdad alakú zöldfelületi egységeket hoznak létre, melyek között stabilizált szórt burkolatú sétatér rendszer található. A zöldfelületi egységek viszonylag nagy alapterületűek, nagyságuk 2-3000 m2 –től akár 9000 m2-ig is terjedhet, jellemzően az intenzív lombkoronaszint mellett alacsony talajtakarók, gyepszinti évelők alkotta növényzet jelenik majd itt meg, míg a naposabb részeken gyepfelületet alakítanak ki. Fontosnak tartjuk, hogy a tájékozódás megkönnyítésére a szabad átlátást a cserjeszint ne akadályozza. Természetesen ezeket a viszonylag nagy egységeket keskenyebb és szabadabb vonalvezetésű sétautakkal határolják el.

A Rondó  tehát a parkkal együtt megújul, visszanyeri régi funkcióját, a városlakók pihenését fogja szolgálni, miközben visszatér a gyökereihez.