Xantus János kinevezésével 1872-ben létrejött a mai Néprajzi Múzeum jogelődje, az Ethnographiai Tár. A Nemzeti Múzeum egyik osztályaként működött, a gyűjteményt az épület folyosóján helyezték el. Akkoriban, a 19. század második felében a laikus közönség is élénken érdeklődött a néprajzi felfedezések iránt. Különösen a távoli, egzotikus népek élete foglalkoztatta az emberek képzeletét. Az érdeklődők eleinte nem a múzeumok kiállítási termeit keresték fel, útjuk az állatkertekbe vezetett. Akkoriban ugyanis bennszülött afrikaiak és távol-keletiek csoportjai járták - élelmes vállalkozók szervezésében - Európa állatkertjeit. A mai ember számára bizarrnak tűnik ez a sajátos "emberkert", de akkoriban teljesen elfogadott, a tudást bővítő látványosságnak számított. A tudomány ezzel ellenkező utat válaszott: bátor magyar kutatók utaztak távoli tájakra, és a kalandos gyűjtőutakról hazahozott anyaggal folyamatosan gyarapították a nemzeti néprajzi gyűjteményt.

A Liget Budapest akadálymentesítési koncepciója

Egyenlő hozzáférés - ez az egyik legalapvetőbb szempontja a Városliget megújításának. Értendő ez mind a parkra, mind a közintézményekre. A tervezők törekvése, hogy senki se szenvedjen hátrányt ezek használatában amiatt, ha fogyatékkal él. Annak érdekében, hogy a beruházás minden pontját ezen alapelv szerint tervezzék és valósítsák meg, az érintett szervezetekkel való egyeztetések és fórumok során felmerült igények figyelembevételével összeállították a projekt átfogó akadálymentesítési koncepcióját. A munka során mintegy 800 elemből álló kérdés- és véleménycsomagot szűrtek le, amelynek 95 százalékát beépítették a tervekbe. Jelinek Balázzsal, a Városliget Zrt. projektigazgatójával beszélgettünk az elkészült koncepcióról és kísértünk végig képzeletben a jövő Városligetében egy fogyatékkal élő személyt a Ligetbe érkezéstől a múzeumlátogatásig.

A Liget Budapest projekt keretében felépülő, kehely formájú új Néprajzi Múzeum a Városliget zöldtetős kapujaként fog működni. A merész, felerészt növényekkel betelepített hajlított födémen három méter mélyen gyökerező fák is meg fognak élni. A látogatók jegy nélkül is át tudnak sétálni a múzeumon úgy, hogy üvegfalakon keresztül betekinthetnek majd a kiállításokba. Az épület vezető tervezője, Ferencz Marcel lapunknak elmondta: az új Néprajzi Múzeum azt a magyar emberekben lappangó vágyat fejezi ki, hogy megtegyék azt, amiben hisznek.

- Abban rejlik az új Néprajzi Múzeum tervének a merészsége, hogy a kezdet kezdetén tudtam: nem szeretnék az '­56-os emlékmű felett hidat építeni, ahogy az a pályázati kiírásból adta volna magát - avatta be a Magyar Időket a Liget Budapest projekt keretében megálmodott épület születésébe Ferencz Marcel. A Napur Architect vezető tervezője szerint az új múzeummal a Dózsa György út mentén egy korábban nem létezett térdimenzió keletkezik, amelynek küldetése van. - A Városliget kapujában, az egykori Felvonulási tér kősivataga helyén egy fogadóhelyet, egy közösségölelő kelyhet, egy kitárulkozó mesterséges völgyet akartam létrehozni, amely összekovácsolja az embereket, ha ideérkeznek - mondta. Hozzátette: kultúránk alapvetését szeretné megfogalmazni a magyarság kincseit őrző új Néprajzi Múzeummal.

A Liget használati szokásainak és szabályainak derűs története

Ahogy a 19. század utolsó negyedében egyre gondozottabbá, parkjellegűvé vált az egykori

Városerdő, és rohamosan növekedett használóinak száma, megoldásra váró kérdésként merült

fel a telepített növényzet megvédése, mert gyakori volt a rongálás. Sokan úgy gondolták, hogy a fővárosi, közösségi tulajdonban lévő nyilvános parkban - mivel nincs tiltva -, bármit megtehetnek. A sétányokon virágot szedhetnek, a fákról gallyakat tördelhetnek, viselkedésükkel másokat zavarhatnak. Aktuálissá vált a park- és sétányhasználat korábban nem létező normáinak meghatározása.

A jégvártól a szinkronúszó medencéig

Szebbnél szebb felvételek érkeznek ezekben a napokban a vizes vb városligeti helyszínéről, a tóban felépített szinkronúszó medencéről. Nem ez az első alkalom, amikor különleges építménynek ad helyet a Városligeti-tó. Elődeink már a 19. században rájöttek, hogy kiváló rendezvényhelyszín a könnyen megközelíthető, gyönyörő fekvésű vízfelület. Ráadásul télen is kiválóan használható, amikor mindenütt jég borítja.

Az 1890-es évektől látványos jelmezes mulatságokat rendeztek a befagyott Városligeti-tó jegén. A jégünnepélyek forgatókönyve a következő volt: több száz egyleti tag közreműködésével, hóból, jégből díszleteket építettek, majd előadtak egy jégre komponált, nagyszabású, látványos mesét. Az egyleti tagok 1893-ban egy farsangi történetet adtak elő. A történet szerint a karnevál hercege kiszabadította a jégvárban raboskodó szíve hölgyét, Schönfeld Vilma kisasszonyt, majd az egybekelést nagyszabású báli forgataggal ünnepelték.