Indul a korcsolyaszezon - 1. rész

Liget Budapest Projekt Városliget Városligeti Műjégpálya

A társasági élet fontos színtere volt a ligeti korcsolyapálya

Szerelmek szövődtek, házasságok köttettek a jégen


Télen, mikor a tó befagy, új élet pezsdül föl a Városligetben. A korcsolyázók pompás csarnoka benépesül; a városligeti tó nagy jégpályáján kanyarogva iszánkodnak végig a korcsolyázók százai, olykor ezrei, ami este, villanyvilágítás és harsogó zene mellett a közönségnek is tündéri látvány nagy íróhoz méltó megjelenítő erővel idézi elénk Jókai Mór a téli Városligeti tó képét. A városligeti korcsolyapálya a kiegyezéstől az I. világháborús évekig tartó, közel fél évszázados „aranykorban” fontos társasági színtérnek számított. Amint a tó jege kellő vastagságúra fagyott és korcsolyázásra alkalmassá vált, a korcsolyaegylet szerte a fővárosban nemzetiszínű zászlócskákat tűzött ki az omnibusz-, villamos- és autóbuszmegállókra, és tájékoztató táblákon adta hírül: megkezdődött a korcsolyszezon. Ettől kezdve, a tavasz beköszöntéig, a Városligeti tó jege lett a főváros társasági életének legélénkebb központja. 

Liget Budapest Projekt Városliget Városligeti Műjégpálya
A ligeti korcsolyapálya megnyitását jelző zászlók és táblák a fővárosi közlekedési vállalat megállókat jelző oszlopain, jobbra pedig korcsolyázók és hóeltakarító munkások az 1893-ban felavatott, neobarokk jégcsarnok előtt (Az Érdekes Újság, 1916. 1. szám, jobbra képes levelezőlap, Brück & Sohn Kunstverlag, magángyűjtemény)

Ha visszalapozunk a naptárban újabb fél évszázadot, kiderül, hogy a Városligeti tó jegét már a reformkori teleken is megtöltötték a korcsolyázók. Errről tanúskodik Schwindt Károly Tizenkét hónap című képsorozata. Az 1839-ben készült rajzok hónapról hónapra bemutatják a főváros életének jellegzetes helyszíneit. A Pestet és Budát egyaránt jól ismerő művész szerint a januárt a Városligetben, a befagyott tavon korcsolyázva érdemes tölteni. Akkoriban a két városban még gyakori volt a német szó, de már megindult, s meglepően gyors ütemben haladt előre a magyarosodás. A pest-budai polgárok, németek és magyarok, Schwindt képének tanúsága szerint a 19. század első felében nyugodt, derűs életet éltek, amelybe belefért a tél kínálta örömök élvezete, így a korcsolyázás is.

Liget Budapest Projekt Városliget Városligeti Műjégpálya
A befagyott Városligeti tavon korcsolyázók első ismert ábrázolása 1839-ből (balra), jobbra pedig szinte megszólalásig hasonló jelenet egy harminc évvel később megjelent kiadványból (Carl Schwindt: Zwölf Monate in Pesth, 1939, jobbra Greguss János rajza, Hazánk és a Külföld, 1867)

A szabadságharcot követő két évtizedben mindenféle szervezettség nélkül csúszkáltak a befagyott ligeti tavon a mozgásra és jó levegőre vágyó pestiek. A lázadó magyaroktól tartó bécsi udvar árgus szemmel figyelt mindenféle szervezkedést. A sokáig tiltott egyesületalapításra a kiegyezés után nyílt lehetőség. Így alakulhatott meg egy fiatal orvos, Kresz Géza és barátai kezdeményezésére 1869-ben a Pesti Korcsolyázó Egylet. A Városligeti tó jegén kerítették el a jégpályát, s a tóparton egy szerény deszkabódét állítottak fel melegedőnek. Az egyesületi tagok száma gyorsan nőtt, a korcsolyázás megítélése pedig néhány év alatt  gyökeresen megváltozott. Amíg korábban még az orvosok is óvták a nőket a jégen való száguldozástól, a Vasárnapi Újság 1872-ben már így írt: „A nők korcsolyázása el van terjedve mindenütt, hol a téli évszak állandó jéggel jár. Péterváron, Parisban átalános divatú mulatsága az előkelő világnak. Nálunk csak egy pár éve kezdett inkább lábra

kapni; de mintha késedelmünket akarnók kipótolni, elég mohón fogtuk mindjárt. Az erős telek is kedveztek az utóbbi egy pár évben s a jégsport egyszerre oly átalános és kedvelt időtöltéssé vált.
Ez az egy, melyben a nők is igazán tevékeny részt vehetnek. Nincs meglepőbb, mint ügyes, gyakorlott s amellett szenvedélyesen korcsolyázó nőt, a jég sima tükrén, milyen kivált az idei, a madár könnyüségével s hajlékonyságával tovasiklani látni. El ne mulasszátok a városerdei jeget meglátogatni; akár vagytok a pesti korcsolyázó egylet tagjai akár nem.” 
Miután Rudolf koronaherceg kilátogatott az első, 1870-es szezonnyitóra és Eötvös József bárótól sikerült megszerezni az engedélyt két leánya számára a nyilvános korcsolyázáshoz, az arisztokrácia, s nyomában a tehetős polgári osztály tagjai – főként a nők – egyre növekvő számban kezdték látogatni a jégpályát. A városligeti korcsolyázás népszerű és fontos társasági eseménnyé vált.

Liget Budapest Projekt Városliget Városligeti Műjégpálya
Életkép a zsúfolt jégpályáról a Pesti Korcsolyázó Egylet indulásának idejéből. A háttérben az első melegedő helyiség, amit halászbódénak is neveztek, mivel nyaranta a tavat bérlő halászok használták. Jobbra az idézett újságcikket illusztráló, korcsolyázó lányt ábrázoló metszet (Vasárnapi Újság, 1870 és 1872. 1. szám)

De miért is számított olyan fontos társasági színhelynek a ligeti jégpálya? A Vasárnapi Újság 1895-ös cikke szerint a korcsolyapálya volt a fővárosi előkelő köröknek a bálokon kívül úgyszólván egyedüli találkozóhelye: „A fővárosi mindkét nemű  ifjúsága pár év óta nagyszámmal látogatja az egyesület jégpályáját, mely tudvalevőleg a táncztermek előcsarnoka.”  A tó jegén katonazenére fel-alá sikló ifjú hölgyek és urak ugyanis a bálozás fesztelenebb, szabadtéri változatát ismerkedésre használhatták. És persze használták is! A korcsolyaegylet népszerűsége, és ezzel párhuzamosan létszáma, néhány évtized alatt hatalmasat nőtt. Különösen népszerűvé vált a korcsolyázás a hölgyek körében. Ekkoriban a fiatal lányoknak nem volt illendő a fizikai erőkifejtéssel és illetlen mozdulatokkal járó sportolás. A tetőtől talpig felöltözötten űzhető, elegáns korcsolyázás viszont olyan testmozgási lehetőséget nyújtott, amelyet a legkényesebb ízlésű erkölcscsőszök sem kifogásolhattak.

Liget Budapest Projekt Városliget Városligeti Műjégpálya
Gáláns udvarlás, korcsolyázás közben egymás kezét fogó párok, derűs jelenetek - társasági élet a jégen az 1890-es években (balra Vágó Pál rajza, Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben, IX. kötet, 1893, jobbra Neogrády Antal festménye, Vasárnapi Újság, 1898. 2. szám)

A Vasárnapi Újság hasábjain Várnai B. Sándor így idézte fel az 1884-es korcsolyaszezon ünnepi hangulatát: „A népáradat megindul a főváros két utczáján, a kerepesi és a sugárutakon, s tolongva hullámzik lassú vonalban a liget zúzmarás kopasz fái felé, melyek között már messziről integet a kitűzött zászló. A csöndes téli szél kiveti a műcsarnokig a zene villanyozó ütemeit, s a hód- és kasztorprémes muffokba dugott gömbölyded karokon megcsörren a ráaggatott korcsolya-pár. És kivillannak a szemek, fölgyúlnak az arcok; egy perc, és nyílként röpül tova lovagjával.” A korcsolyapálya volt a korabeli partiszínhely, amely alkalmat nyújtott a randevúzásra. Sok, gyermeke jövőjéért aggódó édesanya áldotta a ligeti jeget, amiért eladósorban lévő leánya itt talált megfelelő párra. A korabeli képesújság szerint egyetlen korcsolyaszezon alatt félszáz házasság jött össze a városligeti jégen.

Liget Budapest Projekt Városliget Városligeti Műjégpálya
Hallani ugyan nem halljuk, de a képeken látható hölgyek és urak mozgása elárulja, hogy a jégpályán mindig szólt a zene, kiváló alkalmat nyújtva a tánc gyakorlására (balra Erdélyi Mór felvétele, Vasárnapi Újság, 1896. 3. szám, középen képes levelezőlap, 1890-es évek, magángyűjtemény,  jobbra Goró Lajos rajza, Vasárnapi Újság, 1899. 2. szám)

Természetesen a korcsolyázás közbeni ismerkedésnek megvolt a maga etikettje. Az illemszabályok megengedték, hogy egy fiatal hölgy megkérjen a pályán egy közelben tartózkodó, ismeretlen urat, hogy igazítsa meg a meglazult korcsolyaszíját. A fiatalember letérdelt a jégre, finoman megfogta a hölgy cipőcskéjét, és miközben korcsolyaigazítás ürügyén a bokája körül babrált, ki tudja, mi minden kerülhetett szóba közöttük. Szabó Magda Régimódi történet című regényéből kiderül, miféle trükkökket vetettek be annak idején az ifjú urak a jégen. Egyik regényalakjáról, a Jablonczay fiúról például megtudjuk, hogy „melegházi, méregdrága csokrokat kötözött  a csónakázó tó jegén a fiatal hölgyek korcsolyavasára".

Liget Budapest Projekt Városliget Városligeti Műjégpálya
– A jégen ki találna abban valami feltűnőt, ha a bájos angyal odanyújtja piczi lábát s minden elfogultság nélkül mondja: „Ugyan kérem, – kinek is hiják önt ? – szorítsa meg a korcsolyám szijját." Ilyenkor senki nem botránkozhatik meg benne, ha a fiatalember hódolatteljesen térdre ereszkedik, kezébe veszi a feléje nyújtott kis lábat, s miközben fűzi a korcsolya szijját – ha van esze, lassan fűzi, – ki tudja, minő vallomásokat súg a formás cipőnek (kép és szöveg: Vasárnapi Újság, 1879. 2. szám)

A korcsolyázás sokszínű világáról rengeteg újságcikk született. Már javában tartott az I. világháború, amikor az Érdekes Újság így harangozta be az induló korcsolyaszezont: „Itt a tél! A korcsolya, ez a bűbájos szerszám előkerül nyári rejtekéből, hogy szolgáljon az egészségnek és vidítsa a lelkeket. A korcsolyázás társas sport. A jég, ez a különálló kis ország, otthona a kedélyes mulatozásnak. Nincs ott sem vallási, sem társadalmi különbség. Mindenki egyforma ott, egyformán rab, rabja a legegészségesebb élvezetnek, a korcsolyázásnak. A korcsolya ma már az előkelő társadalom egy fontos tényezője lett.” A városligeti korcsolyapálya valóban demokratikus színtér volt. Amíg ugyanis a külföldi korcsolyázó egyesületek társadalmi osztályok szerint szerveződtek, addig nálunk mágnások, tábornokok, tőkepénzesek, magánosok és hivatalnokok családjai egy egységes társasággá tömörültek, és együtt élvezték a korcsolyázás örömeit. A főváros egyesítése idején nevet változtató Budapesti Korcsolyázó Egylet az 1890-es években elindította az évről évre megrendezett nagy korcsolyaünnepek sorozatát. A jelmezes élőképek és felvonulások a résztvevőket és a nézőközönséget tekintve is tömegeket mozgattak meg.

Liget Budapest Projekt Városliget Városligeti Műjégpálya
A jelmezes jégünnepélyek minden évben egy-egy mesejelenetet vagy  történelmi korszakot keltettek életre, Balra Hófehérke és Karnevál herceg nászmenete 1895-ből, jobbra ünnepi felvonulás a jégvár előtt (Jantyik Mátyás rajzai, Vasárnapi Újság, 1895. 5. szám és 1893. 5. szám)

A Budapesti Korcsolyázó Egylet taglétszáma 1896-ban már meghaladta a 7200-at. A korcsolyázás abban az időben a legnépszerűbb téli szórakozási forma volt. A többség nem sportolási szándékkal érkezett, a zene, a felszabadult hangulat vonzotta a fiatalságot a jégpályára, ahol kisebb-nagyobb csoportokban társasági táncokat gyakoroltak és különféle társasjátékokat űztek. A jégen dívó játékokat az 1890-es években a sportemberként ismert Porzsolt Gyula honosította meg, aki külföldi utazásai során alaposan tanulmányozta a párizsi jégpályákat. A jégpályán űzhető játékokat ismertető újságcikk szerint a legjobb helyet választotta, mivel „Parisban a jégen való társas játékokban rendkívüli ügyességet fejtenek ki, mert a korcsolyázást ott a társadalom minden osztályának tagjai, úgy a legegyszerűbb polgárok, mint az arisztokraták ős időktől fogva buzgón gyakorolják.”

Liget Budapest Projekt Városliget Városligeti Műjégpálya
A népszerű képes újság fotón és szöveggel is bemutatta olvasóinak a csillag-figurát, „hol négy hosszú sor korcsolyázó keresztezi egymást. A forgó központban természetesen erős kezekre van szükség. A középen állók többnyire gummi vagy kötél tartókat fognak, mire a képünkön látható négyes csillag megindul, úgy, hogy a külső vonalakon állók indítják az egész figurát. Igen szépen csinálják Parisban s ma már nálunk Budapesten is ezen csillag-figurát” (baloldali kép és szöveg Vasárnapi Újság, 1896. 3. szám, jobbra sajtófotó, 1909)

Liget Budapest Projekt Városliget Városligeti Műjégpálya
Egy másik fotó és a hozzá kapcsolódó leírás „az «ostorka» nevű játékot ábrázolja, hol húsz-harminc pár, vegyesen nők és férfiak, összefogódzkodnak és rohammal iramodnak előre. Roham közben az ostor elején álló férfi a vonal belső felén hirtelen visszarántja az egész vonalat, miáltal az ostor végén álló legjobb korcsolyázó a nagy rándulás következtében féllábon ívezve repül, az egész vonal pedig a középpont felé kanyarodik be. Sokszor megtörténik, hogy ha gyengébb nőkezek tartják az ostort, a lánc a nagy sebesség miatt elszakad, néha sokan el is buknak, de ezen esések nem veszélyesek, mert az ostorból kivetődő alak esés közben tovább siklik a jégen, és így nem igen üti meg magát” (kép és szöveg Vasárnapi Újság, 1896. 3. szám)

A téli Városligetben nem egyetlen jégpálya működött. A legnagyobb és legnépesebb természetesen a Városligeti tó jege volt a Budapesti Korcsolyázó Egylet kezelésében. A nagy jégpálya mellett kialakítottak egy Fröbel-kertnek nevezett, elkerített részt is a gyerekek és a jégen nehezebben mozgó felnőttek számára. Sokan öregségükre kezdtek el korcsolyázni, orvosi tanácsra. A tavon a hatóság csak akkor engedélyezte a korcsolyázást, ha a jég vastagsága elérte a 10 centimétert, így a téli szezon hossza kiszámíthatatlan volt. A korcsolyázó egylet kialakított egy locsolt tartalék-jégpályát is. A Stefánia út melletti, szilárd alapú jégpályának saját, fából készült melegedő pavilonja is volt. Ebben az időben az Állatkertben is lehetett korcsolyázni a 8800 négyzetméteres állatkerti tavon. A befagyott tó jegét esténként villamos ívlámpákkal világították meg, vasárnap és ünnepnapokon katonazene szórakoztatta a közönséget.

Liget Budapest Projekt Városliget Városligeti Műjégpálya
A téli sportolási lehetőségeket ismertető állatkerti plakát 1913-ból (balról). A szánokat ebben az évben egy Lappföldről érkezett nagycsalád rénszarvasai húzták. A jobboldali képen pedig nagyüzem az állatkerti ródlipályán (a Fővárosi Állat- és Növénykert archívumából)

Visszatérve Jókai Mórnak a cikk kezdetén közölt, 1893-as leírásához, szerinte ekkoriban a korcsolyapályák környékén a néphumor is érvényesült: „A hóhalmazokból építészeti csodákat raknak össze és nagyszerű szobrokat faragnak ki magukat meg nem nevező művészek; a hópalotákat elnevezik főconsuli kvártélyoknak, a hóbálványokat népszerű nagy embereknek, s azok ott pompáznak, míg a tavaszi nap véget nem vet a dicsőségüknek.” Idővel rangos művészek is bekapcsolódtak a hószobrok faragásába. A Budapesti Korcsolyázó Egylet fennállásának 40. évfordulóján, 1909-ben a jégünnepély hószobrait az egyik legismertebb szobrászművészünk, Stróbl Alajos tervezte, aki személyesen irányította a kivitelezést is.

Liget Budapest Projekt Városliget Városligeti Műjégpálya
A jubileumi jégünnepély díszlete, a Mátyás-korabeli Pest dunaparti házai a Városligeti tó partján. A jégünnepélyen Mátyás legendáját, a Duna jegén történt királlyá választásának történetét elevenítette fel több száz, korabeli jelmezbe öltözött egyesületi tag (Vasárnapi Újság, 1909. 5. szám)

Harsogó, vidám katonazene kísérte a téli mulatságokat, fiatalos jókedv, kedélyes hangulat jellemezte a Városligeti tavon korcsolyázó, népes társaságot. A jégpályán kavargó színes látvány természetesen a művészeket is megihlette. A dokumentum értékű, korabeli fotók mellett jobbnál jobb rajzok, festmények is születtek a városligeti korcsolyapályáról.

Liget Budapest Projekt Városliget Városligeti Műjégpálya
A képes újságok szívesen adták közre a művészek hangulatos alkotásait: Cserna Károly rajzát (balról) és Nádler Róbert festményét (jobbról) így a szélesebb olvasóközönség is megismerhette (Vasárnapi Újság, 1906. 7. szám balra, 1898. 2. szám jobbra)


(A következő részben az 1926-tól működő műjégpálya történetét mutatjuk be)

A Városliget legrégebbi épületének történetéből - 2. rész

A Fővárosi Múzeumból kőfaragóműhely lett, majd Olof Palme Ház néven újból kiállítóhely

Az első részben bemutattuk a legrégebbi városligeti épület külsejét, amelyről egyértelműen leolvasható, hogy a művészetek otthonának, műcsarnoknak szánták. Ezt jelzik a nagy reneszánsz képzőművészek portréi, a múzsaszobrok és a művészeti ágak szimbólumai a homlokzatán. A terv csak részben valósult meg. Műtárgyakat helyeztek el a ligeti pavilonban és hosszú ideig valóban kiállítóhelynek használták, csak másképp, mint ahogy eredetileg tervezték. Az épület 132 év alatt betöltött funkciói közül a múzeumi vált a leghangsúlyosabbá. Története során leghosszabb ideig, négy évtizeden át a Fővárosi Múzeum központi kiállítóhelyeként szolgált a ház 1896-1936 között.

Liget Budapest Projekt Városliget Olof Palme HázMegnyitása idején, 1885-ben az eredeti elképzelés szerint működött az Országos Általános Kiállítás Műcsarnoka. Termeit szobrok és festmények töltötték meg, a kor kiállítási szokásai szerint növényekkel és bútorokkal otthonossá tett enteriőrben (Vasárnapi Újság, 1885. 26. szám, újságrajz Kozmata fényképe nyomán, részlet)

A Városliget legrégebbi épületének történetéből - 1. rész

132 éve ragyognak a homlokzaton a Zsolnay kerámiák

Az 1885-ös Országos Általános Kiállítás Műcsarnoka kiváló minőségű anyagokból, tartós fennmaradásra épült. A nyilvános pályázat győzteseként a 33 éves Pfaff Ferenc építész kapott megbízást a tervezésére, munkatársa a húszas éveit épp elhagyó Kauser Gyula volt. A díszpavilont elegáns tárlatok helyszínének, a főváros képzőművészeti központjának szánták a kiállítás bezárása után. Sorsa másképp alakult. Műcsarnoki szerepköre a következő évtized során fokozatosan háttérbe szorult: előbb az Andrássy úti régi Műcsarnok, majd a millenniumra felépített mai Műcsarnok lépett a helyére. Ennek ellenére szívós túlélőnek bizonyult. Körülötte minden építményt leromboltak az idők során, de a neoreneszánsz stílusú épület a mai napig áll.

Liget Budapest Projekt Olof Palme Ház VárosligetA kiállítás Műcsarnoka megnyitása idején, a mai főbejáratához képest hátulról, az egykori Királypavilon felől (Vasárnapi Újság, 1885. 22. szám, 356. oldal)

Ismert személyiségek városligeti történetei

Liszt vezényelt, a király és felesége lovagolt, Tesla a porba rajzolt

Az elmúlt kétszáz évben számos ismert személyiség fordult meg a Városligetben. Eleinte a szóbeszéd és írásos feljegyzések őrizték meg látogatásaik emlékét. A 19. század utolsó harmadától egyre több rajzos, fényképes dokumentum is maradt az utókorra. A múlt ünnepelt hírességeinek - az adott korszak celebjeinek - hosszú listájáról ezúttal olyanokat válogattunk, akik nevéhez egy-egy érdekes ligeti esemény, történet vagy fotó kapcsolódik. Közös bennük, hogy József nádort kivéve mindannyian a 19. század szülöttei. Egy részük teljesen e sikerekkel teli, feltörekvő század gyermeke, többek élete pedig átnyúlik a világháborúval beköszöntő 20. század első felébe.

Liget Budapest Projekt VárosligetJózsef nádor magyar díszruhában, mellette a Városligeti tó a 19. század közepén, a háttérben a budai panorámával (balról Johann Nepomuk Höfel festménye , 1840-es évek, wikipédia, jobbról Ludwig Rohbock acélmetszete, in: Hunfalvy János: Magyarország és Erdély eredeti képekben)

Egyszer volt, hol nem volt képeslapok - 2. rész

Örökre eltűnt városligeti parkrészletek és épületek
2. rész

Mindig izgalmas dolog olyan épületek és egyéb építmények emlékét felidézni, amelyek körül hosszú éveken át pezsgett az élet, majd az idők fordultával teljesen megsemmisültek. A Városligetben több, egykor jelentős létesítmény jutott erre a sorsa. Ezúttal olyan képes levelezőlapokat válogattunk össze, amelyek már nem létező épületeket és ligeti részleteket ábrázolnak. A saját korukban üzleti céllal készült régi képes levelezőlapok az idő fordultával kortörténeti dokumentummá nemesedtek. Bepillanthatunk rajtuk keresztül a múltba. Összeállításunk első részét a Hősök tere ma már nem létező parkjával zártuk. Folytassuk ezúttal egy 1896-os, nagyszerű alkotással, amely azóta is közmegelégedésre működik, de a képeslapon megörökített látvány örökre eltűnt.

Liget Budapest Projekt Városliget Városliget képeslapok TörténelemAz 1912-ben készült felvételen épp elhagyja egy Andrássy út felől érkező magányos motorkocsi az alagutat (Brück & Sohn Kunstverlag kiadása, 1912, magángyűjtemény)
«
12345