Bő egy héttel ezelőtt érdekes leletek bukkantak elő a földből a Városligetben, amelyek mind a környékbeli lakók, mind a közműkiváltáson dolgozó szakemberek érdeklődését felkeltették. Az sem szokványos, hogy szarmata (ókori török nyelvű nép, a szkíták közeli rokonai) cserépedények darabjait találják meg a régészek egy vízcső kiváltásához ásott árokban, alig másfél méterrel az Ajtósi Dürer sor alatt, de ez után jött csak a nagyobb megdöbbenés, mikor emberi csontok kerültek elő nem messze onnan, a Dózsa György úti kereszteződés Liget felé eső oldalán.

A városi emberek számára kétszáz évvel ezelőtt olyan fontos eseménynek számított a sötét és hideg telet felváltó tavasz beköszöntése, hogy megünnepelték. Mivel húsvét időpontja mindig más napra esett a naptárban, valamint ilyenkor még nem is volt igazán jó idő, a tavaszünnep május első napjához kötődött. A majálisozás, mely először a főúri körökben jelent meg családi ünnepként, az 1800-as évek elején gyorsan elterjedt. Általános szokássá vált május első napján az újraéledő természetbe tett kirándulás. Tömegeket vonzott a szabadban való tartózkodás örömének átélése közös családi sétával, játékkal, tánccal. Pest lakói számára a majális legfőbb célpontja fokozatosan a Városliget lett.

Elkészült a Városliget megújításának első részprojektje 

Szimbolikus állomásához érkezett a Városliget teljes megújítását szolgáló Liget Projekt: megnyitották kapujukat a park aranykorát idéző pavilonok az egykori bódésor helyén, az Állatkerti körúton, a park egyik legnépszerűbb játszótere mellett.   A Városliget legforgalmasabb részét évtizedekig csúfították a silány árukínálattal rendelkező lepusztult bódék. A Liget Projektnek köszönhetően alapjaiban újult meg ez a terület: elbontották az elavult bódésort, most pedig új, a Liget hagyományaihoz illeszkedő pavilonok kaptak itt helyet, melyeket a húsvéti hétvégén már birtokba vehet a közönség.

A három új pavilonban egy hangulatos kávézó-cukrászda, egy art-shop ajándékbolt, illetve egy szabadidős kellékeket árusító bolt kapott helyet. Az új létesítményeket Feszl Frigyesnek, a pesti Vigadó tervezőjének 1860-as keltezésű, orientalista stílusú városligeti pavilonterve alapján építették meg, a belső tereket azonban a jelenkori elvárásoknak megfelelően alakították ki. A pavilonok a parkhoz illeszkedő formában nyújtanak színvonalas gasztronómiai-kereskedelmi kínálatot a Liget látogatói számára. Az épületek között tágas teraszt alakítottak ki, mely igazi közösségi térként várja a vendégeket.

A régi, elavult bódék elbontása és a helyükre korhű építészeti megoldású, s magas színvonalú árukínálattal rendelkező pavilonok építése a Városliget átfogó megújításának egyik szimbolikus lépése. Az elhanyagolt, méltatlan állapotba került parkot a Liget Projekt a hagyományok szem előtt tartásával, de a mai igények alapján, a legmagasabb színvonalon újítja meg, kiemelt figyelemmel a Liget zöldfelületeire, pihenési és kikapcsolódási funkcióira és park történeti intézményhálózatára.

Emlékeztetőül, ilyenek voltak a régi bódék:

Korelnöknek számít a Városliget épületei között az idén 132 éves Olof Palme Ház, amelyet a 19. század nyolcvanas éveiben elegáns kiállítások helyszínének, a főváros egyik képzőművészeti központjának szántak. Az 1885-ös Országos Általános Kiállítás műcsarnokának tervezésére nyilvános pályázatot írtak ki. A bíráló bizottság 1884-ben egy szinte még pályakezdőnek számító építész, Pfaff Ferenc munkáját ítélte legjobbnak. A tervei alapján megvalósult, tartós anyagokból épült kiállítási pavilon elnyerte a korabeli sajtó tetszését is. A Vasárnapi Újság így dícsérte az épületet: "Nem csak azért értékes, mert magában véve szép és céljának megfelelő, hanem egy kényes kérdésnek, úgy látszik, szerencsés megoldásához közeledik. Évtizedek óta több oldalról hangoztaták, hogy építészeink magyar stílt teremtsenek. Ez úgy hangzott, mintha a jelen korban egyszerre, százados fejlődés nélkül, új nyelvet akarnánk alkotni. De kezdetben nagyon elég, ha beérjük azzal, hogy a kultúrnemzetek építési modorát nem utánozzuk szolgailag, hanem megtartva a százados fejlődés által alkotott formákat, a díszítésben magyar motívumokat és a színezésben elevenséget hozunk be. Ez a feladat szerencsésen be van mutatva a műcsarnokban, a nyers sajtolt téglaépítkezés, a színes majolika-díszítmények úgy színben, mint formában rendkívül kellemesen hatnak."

Az új városligeti pavilonokról közreadott hírekben olvashattuk, hogy lesz közöttük egy street food egység is. A street food (utcai ennivaló) elnevezést világszerte használják az olyan ételek elnevezésére, amelyeket kézből falhatunk be menet közben az utcán, vagy ha időnk engedi, kényelmesen sétálva egy parkban. A piaci és utcai árusoknál kapható falatok az ókortól napjainkig minden kultúrában népszerűek voltak. A street food legújabb hulláma a fővárost is elérte, gombamód szaporodnak a Duna mindkét oldalán a gyorsételeket kínáló helyek. A magyar ember klasszikus utcai ételei közé tartozik a perec, a lángos, a kolbász, a főtt kukorica, a sült gesztenye, az édességek közül a fagylalt, a vattacukor, a kürtőskalács. A Városliget múltjába visszatekintve is gazdag hagyományát találjuk a kézből fogyasztható ételeknek.

Sokféle forrás tanúskodik arról, hogy a ligeti árusok már a 19. század elejétől kínálták olcsó, séta közben vagy padon üldögélve megehető portékájukat. Képeken az 1860-as évek végétől bukkan fel a téma nyomtatott sajtóban. Az egyik legelső ligeti street food ábrázolás egy karikatura a Borsszem Jankó című szatírikus hetilap 1869 augusztusi számában. A városligeti színkör népes közönsége egyszerre hallhatja az éhező, szomjazó rab drámai monológját a színpadról és a vízárus és a kolbászárus vevőcsalogató kiabálását odakintről, miközben a fasorban elegáns dámák és keménykalapos urak korzóznak. A humorral teli újságrajz hitelesen adja vissza a kiegyezést követő évek városligeti hangulatát.