Anonymustól Szent Kristófig

Sokan nem is tudják, hogy az ország egyik leggazdagabb köztéri szoborparkjának ad otthont a Városliget. Főbejáratánál a Millenniumi emlékmű méltóságteljes szoboregyüttese fogadja a látogatókat. Beljebb, a sétányokon pedig különböző korokból származó, változatos témájú alkotások sorakoznak. Virtuális sétán első részében az 1. világháború előtt készült városligeti szobrok közül azokat mutatjuk be felavatásuk időrendjében, melyek napjainkban is láthatók.

1832 A Városliget tervezője, Nebbien Henrik az 1810-es években a park fái között a nemzet nagyjainak emlékszobrait szerette volna elhelyezni. Kisfaludy Károly halála után a költő barátai 1832-ben gyűjtést szerveztek, hogy felállítsák a leendő nemzeti pantheon első emlékművét. A Kisfaludy szobrot végül nem a ligeti tó egyik szigetén, hanem a Nemzeti Múzeum kertjében helyezték el.

A Liget Projekt tájépítészeti terveinek elkészítésére kiírt pályázatot 2016-ban a Garten Studio nyerte meg. Nem sokkal később el is kezdődött a tervezőmunka. Hol tart most, milyenek lesznek a Városliget megújuló zöldfelületei és a park létesítményei? Erről kérdeztük a pályázat után egy évvel Szloszjár Györgyöt, a Garten Studio vezetőjét

Mit tart tervük legfőbb erényének?

Talán azt, hogy Nebbien Henrik kétszáz évvel ezelőtti, eredeti koncepciójának helyreállítása mellett tettük le a voksunkat. Ez egy érett tájképi kompozíció volt, s ahol lehet ennek a térszerkezetéhez, arányaihoz térünk vissza.

A kiírásban is eleve fontos szerepet kapott a kert történetisége.

Igen, de azt hiszem, a Nebbien-féle koncepciót a mi tervünk hozta vissza legkarakteresebben. Tudomásul véve persze, hogy azóta a területből jelentős részeket lecsatoltak. A vasúthoz, az Állatkerthez, a Hősök teréhez, a Kós Károly sétányhoz, a múzeumokhoz. Mégis, ha valaki a tervünkre ránéz, nem egy fragmentált koncepciót lát, hanem egy átfogó tájépítészeti szemléletű tervet. Tehát azt hiszem, ez a legfőbb erénye, hogy ezt a történeti, tájképi jelleget a legmarkánsabban tudtuk megjeleníteni.

A Liget Budapest Projektnek köszönhetően több évtized után végre megnyugtatóan rendeződhet a Szépművészeti Múzeum hányatott sorsú gipszgyűjteményének helyzete. A komáromi Csillag Erőd átfogó megújításával és a Városliget melletti Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ (OMRRK) megépítésével végre méltó otthonra találhatnak a művészettörténet e különleges relikviái, amelyek a jövőben oktatási, ismeretterjesztési és tudományos célokat szolgálhatnak majd.

A Szépművészeti Múzeum gipszmásolat gyűjteményének rövid története

A Szépművészeti Múzeum egykori gipszmásolat gyűjteménye mintegy 1000 művet foglalt magába, ebből 650 antik alkotások másolata volt, 300 pedig középkori és reneszánsz szobroké. A Múzeum a 19. századi irányokat követve a szobrászat átfogó történetét, eredeti művek hiányában, másolatokon keresztül tervezte bemutatni. Az 1906-ban megnyílt Szépművészeti Múzeum földszinti hatalmas csarnokait is ennek az antik, középkori és reneszánsz másolatgyűjteménynek a befogadására tervezték meg.

A Városerdőcske 19. századi látogatói nyaranta gyakran panaszkodtak a fullasztó por miatt. Valóságos tortúrának számított gyalogosan kisétálni a népszerű kirándulóhelyre. Ráadásul a pimasz „uracsok” , a fogatjaikat hajtó előkelő fiatalurak szándékosan úgy száguldottak végig a fasoron, hogy minél jobban felverjék a port. A helyzet csak a század utolsó éveiben kezdett javulni, amikor hozzáfogtak az intenzív parkosításhoz. Az 1885-ös Országos Általános Kiállítás sétaterén és a szomszédos Köröndön ekkor létesítették az első szökőkutakat. Ettől kezdve a forró napokon hűsítő vízpermet szállt a levegőben, szólt a térzene – a nyári estéken benépesültek a sétányok. A népszerű ligeti korzó elmaradhatatlan kellékeivé váltak a zenepavilonok mellett a szökőkutak.

A víz a kezdetektől fontos szerepet játszott a Városliget történetében. A kirándulók számára a városerdő egyik fő vonzereje a tó volt. A megnyugtató környékre előbb hideg vizes kúrát nyújtó szanatóriumok települtek, majd  a kitartó fúrással megtalált termálvíz lehetővé tette a meleg vizes gyógyfürdő megtelepedését. Maga a Liget nem vált hivatalosan fürdőhellyé, mint a Margitsziget, de a közpark egy része „kurparkként” is működött. A gyógyulni vágyók ivókúrára használták az első díszkutat, az Ybl Miklós tervei alapján 1884-ben épült Gloriettet, amely a mai Hősök tere park felőli  részén, a Millenniumi emlékmű helyén állt.

Az 1885-ben felépült Iparcsarnok közepére, a központi kupola legmagasabb pontja alá is egy látványos díszkutat helyeztek el, mely találkozóhelyként és igazodási pontként szolgált a látogatók számára. Kecses formáival, klasszikus megjelenésével remekül ellensúlyozta a vasszerkezetes épület gyárcsarnokszerű, kissé rideg megjelenését.

 A Városliget két évszázados történetének leglátványosabb szökőkútját az 1896-os millenniumi kiállításra építették meg. A szökőkút medencéjében, egy sziklán szoborkompozíciót helyeztek el, mely Sió tündér legendáját ábrázolta Fáy András tündérmeséje nyomán. Maga a vízmedence 700 (!) négyzetméteres volt, a legmagasabb vízsugár pedig négyemeletnyi magasságba tört fel. Esténként váltakozó színű villanyfénnyel világították meg a vízsugarakat, miközben szólt a térzene. Nem csoda, hogy a „fontaine lumineuse”, azaz a világító szökőkút az Ezredéves kiállítás egyik kiemelkedő látványosságának számított. A horganyozott lemezből készült alakokat Mátrai Lajos György szobrász formázta, a szökőkutat Oskar Marmorek bécsi mérnök tervezte, a Ganz és Tsa. Részvénytársaság kivitelezte és működtette a kiállítás alatt.

A  látványos szökőkutat a tartós fennmaradásra érdemes építmények közé sorolták, így a kiállítás bezárása után nem bontották el. Virágos parkot, majd látványos rózsakertet alakítottak ki körülötte. A fővárosiak kedvelt sétálóhelye maradt egészen az I. világháború végéig, amikorra berendezése tönkrement és környékét is elhanyagolták.

Nem messze az Iparcsarnok előtti sétatér látványosságától, a Köröndön is működött egy szökőkút a 20. század fordulóján. Ebben nem kapott helyet szoborkompozíció, de így is kellemes látványt nyújtott a kör alakú medence, a közepén magasra törő vízoszloppal, melyhez minden irányból tucatnyi vízsugár csatlakozott. Akkoriban Fővárosi sétánynak nevezték a szépen parkosított területet, a Liget korábbi főbejáratát, amely a Stefánia út szomszédságában népszerű sétálóhelynek számított.

A Műcsarnokot 1896-ban nem a mai kopár környezetbe, hanem a Liget fái közé, a zöldbe építették. Egészen az 1930-as évek végéig a Műcsarnok és a Szépművészeti Múzeum által közrefogott, jelentős átmenő forgalommal bíró Hősök tere is parkosítva volt. A Millenniumi emlékmű előtti zöld szigetekben fák, bokrok zöldelltek. A Városliget Andrássy út felőli főbejáratához virágágyások és két szökőkút között lehetett eljutni.

Az 1920-as évek közepétől egyre népszerűbb lett a Városligetben évente megrendezett Budapesti Nemzetközi Vásár. A BNV látogatói elől eleinte igyekeztek eltakarni a romos Sió regéje szökőkutat,  ám a  főváros néhány vásári szezon után úgy döntött, hogy újra működésbe hozza az egykori látványosságot. A szoborcsoportot rendbetették és újra felszerelték az esti díszkivilágítást. Sió tündére fél évszázad múltán újra népszerű lett a  közönség körében. Jött azonban egy újabb világháború és a szökőkút ismét megsérült, műkődésképtelenné vált. Ráadásul szobrainak anyaga, a horganylemez a háborút követően értékes ritkaságnak számított, így a szobormaradványokat széthordták, csak az üres medence maradt.

Természetesen, ha a városligeti szökőkutakről és díszkutakról beszélünk, nem hagyhatjuk ki a felsorolásból a Széchenyi Fürdőt. A fürdők természetes környezetet jelentenek a csobogóknak, vízköpőknek, mindenféle vízzel kapcsolatos szerkezetnek. A Széchenyi Fürdő épületkomplexumában is számos remek régi és újabb vizes alkotás látható működés közben. A gyógyfürdő szerves részét képezi a kívül elhelyezett, népszerű ivókút is.
 

Csodás módon a Körönd szökőkútja túlélte a 2. világháborút, majd a felvonulási tér zöldterület-rabló kiépítését is. Még a szomszédságában emelt Sztálin-szobor miatt sem rombolták le. A korábbinál egyszerűbb formában, néhány központi vízsugárral működött évtizedeken át a szocialista korszakban, mint a Városliget egyik, háború előtti időkből megmaradt szökőkútja.

Az egykori Sió tündére szökőkút sem tűnt el nyom nélkül. Szobrait ugyan széthordták a háború végén, de egykori helyén, feltehetően medencéje és csőrendszere maradványainak felhasználásával új szökőkutat készítettek. Az 1960-as évek elején újrainduló Budapesti Nemzetközi Vásár központi terének egyik dísze, a átogatók kedvelt találkozóhelye lett. A lámpákkal kivilágított, függőleges és ferde vízsugarakat lövellő szökőkút az 1970-es évek elejéig gyakran feltűnik a BNV-t ábrázoló korabeli képeslapokon.

A Budapesti Nemzetközi Vásár 1972-ig működött a Ligetben. Kiköltözése után jelentős terület szabadult fel a park szivében. A korábbi vásárterület peremén, a Széchenyi Fürdővel szemben állították fel 1978-ban a „Sellők" díszkutat, melyet egy időben „Faun és sellők” néven is emlegettek. A mészkő ülőkockákkal körülvett, 15 méter átmérőjű medence közepén ugyanis kétméteres bronz faunfigura ül síppal, körülötte pedig öt sellőszobor látható. A játékos bronzfigurákat Kerényi Jenő szobrász formálta, az építészeti tervező Szabó István volt.

Idén a városligeti tavon újból megjelent a régóta hiányolt szökőkút. Az 1980-as évektől már működött hasonló, amely nagy népszerűségnek örvendett, de az ezredfordulóra véglegesen elöregedett és leállították. A Liget Budapest Projekt megrendelésére a FŐKERT 2014 óta folyamatosan végez különböző felújítási munkálatokat a parkban. Ennek a programnak a keretében kelt újra életre a Városligeti tó egész évben feltöltött részében a szökőkút. Mellette egy úszó levegőztető rendszer is helyet kapott, mely a vízsugarakkal együtt javítja a víz minőségét. Gyorsan megkedvelték a hazai és külföldi látogatók a legújabb látványosságot, mely tovább erősíti a víz és a Városliget több mint két évszázada tartó, szoros kapcsolatát.