A Liget Budapest Projektnek köszönhetően több évtized után végre megnyugtatóan rendeződhet a Szépművészeti Múzeum hányatott sorsú gipszgyűjteményének helyzete. A komáromi Csillag Erőd átfogó megújításával és a Városliget melletti Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ (OMRRK) megépítésével végre méltó otthonra találhatnak a művészettörténet e különleges relikviái, amelyek a jövőben oktatási, ismeretterjesztési és tudományos célokat szolgálhatnak majd.

A Szépművészeti Múzeum gipszmásolat gyűjteményének rövid története

A Szépművészeti Múzeum egykori gipszmásolat gyűjteménye mintegy 1000 művet foglalt magába, ebből 650 antik alkotások másolata volt, 300 pedig középkori és reneszánsz szobroké. A Múzeum a 19. századi irányokat követve a szobrászat átfogó történetét, eredeti művek hiányában, másolatokon keresztül tervezte bemutatni. Az 1906-ban megnyílt Szépművészeti Múzeum földszinti hatalmas csarnokait is ennek az antik, középkori és reneszánsz másolatgyűjteménynek a befogadására tervezték meg.

Ugyanakkor a másolatgyűjtemények az 1920-as évektől kezdve erősen devalválódni kezdtek. A Szépművészeti Múzeum gyűjteményei – örvendetesen – eredeti műtárgyakkal bővültek. Ez, és a másolatoknak a muzeológiában betöltött szerepének megítélésében beállott változások eredményeként a gipsz szobormásolatok egyre inkább hattérbe szorultak. A második világháború alatt nem menekítették az épület földszinti csarnokait elfoglaló gipszeket. A kiállítási terekben hagyott szobrok sérüléseket szenvedtek ekkor, a háborút követően pedig a Múzeum egyetlen felújítás nélkül hagyott helyiségébe, a Román csarnokba zsúfolták mind az antik, mind a középkori és reneszánsz gipszmásolatokat.

Annak ellenére, hogy a következő évtizedekben számos próbálkozás történt a gipszek helyzetének rendezésére, az 1970-es évekig érdemben előrelépés nem történt. Az 1970-es évek közepére aztán remény látszott az anyag egy részének, az antik gipszek elhelyezésére, kiállítására és így az antik másolatgyűjtemény a tatai Kuny Domokos Múzeum kezelésébe került, a középkori és reneszánsz gyűjteményrész egyes csoportjai pedig Budapesten kívüli helyszínre kerültek, például Michelangelo szobrainak másolatai Kecskemétre, a volt neológ zsinagógából született Tudomány és Technika Házának látogatói tereibe. 

A tatai Kuny Domokos Múzeumhoz került gipszek története

Az átadott gipszek egy részéből 1977 októberében az erre a célra felújított és átalakított tatai zsinagóga épületében nyílt kiállítás. A Szépművészeti Múzeum egykori antik gipszgyűjteményének részét képezték többek között az 1870-es évek legfrissebb görögországi ásatásain előkerült emlékek másolatai, amelyeket még Pulszky Ferenc (1814–1897) szerzeményezett a Magyar Nemzeti Múzeum számára. Ezek mellett pedig később a Szépművészeti Múzeum megrendelte a hellénisztikus és római császárkori szobrászat legismertebb darabjainak az öntvényeit. A zsinagóga épületében berendezett több mint száz másolatot felsorakoztató kiállítás földszinti terében a görög archaikus és klasszikus kor, míg az emeletén a hellénisztikus és római szobrászat leghíresebb darabjai kerültek beválogatásra, köztük olyan híres szobrok öntvényei, mint a Parthenón szobordíszei, vagy amilyen a Belvederei torzó és a méloszi Aphrodité. Bár a kiállítótér nem számított ideálisnak – egy felújított, de fűtés nélküli épületről lévén szó –, mégis lehetővé tette az antik másolatok egy részének a bemutatását a látogatók számára.

Az antik gyűjtemény további mintegy 500 műtárgya azonban kevésbé szerencsés sorsot tudhatott magának. Az akkori elképzelés szerint a fennmaradó antik másolatok is kiállításra kerültek volna, erre sajnálatos módon nem került sor. Az 1980-as évek közepén ezeket a műveket raktározásra a komáromi Igmándi erődbe szállították át. A tárgyak rendszerezetlenül a mindenféle fűtést vagy gépészetet nélkülöző erőd nyolc termében, a döngölt föld padlózatra  kerültek elhelyezésre. 

 A komáromi Csillagerődben tervezett gipszmásolat múzeum és Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központban (OMRRK) tervezett gipsz látványraktár

Nemzetközi szinten az 1980-as évektől elkezdődött a még megmaradt gipszmásolat gyűjtemények rehabilitációja, a nagyközönség számára is népszerű és tanulságos kiállítások születtek, a régi, több mint száz éves öntvények pedig az oktatás és a tudomány számára is egyre inkább értékesebbé váltak. E másolatok nemegyszer olyan tárgyak hű mását őrizték meg, amelyek közben elpusztultak, más esetben az emlékeknek egy olyan állapotát mutatják, amely azóta már nem tanulmányozható, mindkét esetet jól példázzák a Parthenón szobordíszei. A Szépművészeti Múzeum Román csarnokában maradt középkori és reneszánsz gipszmásolatok rossz raktározási körülmények között maradtak, ennek és a nemzetközi trendeknek a hatására a Szépművészeti Múzeum egykori gipszgyűjteményének a rendezésére is próbálkozások történtek, ugyanakkor 2014-ig konkrét lépésre nem került sor. A Múzeum kezdeményezésére 2011-ben egy első elhelyezési és építészeti koncepció született az egykori teljes gipszmásolat gyűjtemény helyzetének rendezésére. Ezt követően 2014-ben megtörtént a gipszgyűjtemény újabb, részletes felmérésére, a gyűjtemény elhelyezésére pedig a jelenleg használaton kívül álló komáromi Csillag erőd került kiválasztásra. A gipszmásolatoknak az erődben történő elhelyezésére építészeti tervek születtek a Liget Budapest Projekt keretében. Már a kezdeti lépésnél az volt a cél, hogy koncentráltan a lehető legtöbb gipszmásolat kerülhessen bemutatásra a jelenleg az ország számos pontján szétszórt és a legtöbb esetben nem is látogatható egykor egységes gyűjteményből.

A helyszín, a komáromi Csillag erőd, a komáromi erődrendszer részeként katonai célra épült ugyan, de hadicselekmények színtere sohasem volt, így különösképpen a karéjos alaprajzú, szimmetrikus főépület igen jó állapotban őrződött meg. Az erődnek a ma is látható négyágú csillag alakú, fülnélküli bástyás alaprajza a 16. század végi formákat őrzi, ugyanakkor az erődöt az évszázadok során számos alkalommal átalakították, és végül a mai formáját 1850 és 1870 között nyerte el.

A második világháború után az erődöt a szovjet csapatok megszállták, később az épületeket raktározásra és szükséglakásként használták. Az erőd épületének lineárisan felfűzött térsora, valamint a fő tereket követő, kiállításra is alkalmas közlekedő, múzeumi kiállítás, gipszmásolat tárlat létrehozására különösen alkalmas. A komáromi Csillag erőd hasznosítható kiállítási alapterülete mintegy 2.500 m², itt a múzeumi épület kiszolgáló és funkcionális egységei is helyet kapnak. A komáromi 4,5 méter belmagasságú kiállítóterei nem tették volna lehetővé az olyan nagyméretű gipszmásolatok befogadását, mint amilyen a Donatello Gattamelata, Verrocchio Colleoni lovas szobrainak a másolatai, vagy a középkori és reneszánsz síremlékek egy része. Ezeknek a monumentális méretű másolatoknak az épület belső udvarában újonnan kialakításra kerülő nagyobb csarnokszerű tere ad helyet.

A kiállítás dongaboltozatos, körbejárható tereinél nemcsak arra lesz mód, hogy a jelenleg Tatán és Komáromban található antik gipszeket, valamint a középkori és reneszánsz emlékeket időrendben mutassa be a kiállítás, hanem a középkori és reneszánsz emlékek antik kapcsolatai is érzékeltetésre kerülnek a kiállítóterekben.

Így lehetőség nyílik a Laokoón szoborcsoport és Michelangelo szobrainak művészettörténeti párbeszédbe állítására is. A gipszmásolatokból álló gyűjtemény lehetővé teszi a szobrászat történetének áttekintését: egy mester, egy korszak egy helyen és egy időben soha nem volt műveinek egymás mellé sorolását, stílusok keletkezésének és egymásutániságának bemutatását; ikonográfiai és ábrázolási típusok és sémák kialakulásának és alkalmazásának szemléltetését. A sokszor sötét terekben vagy nagy magasságban beépített eredeti alkotások után készült öntvényeket itt közelről, szemmagasságból lesz mód tanulmányozni. És mindezt hívebben közvetítve, mint a bármilyen kitűnő technikával készített síkreprodukciók, illusztrált könyvek képsorai. A komáromi Csillag erőd kiállítása egy olyan modern gipszmúzeum lesz, mely nem historizáló felfogást, hanem sokkal inkább az új gipszmúzeumoknak és az utóbbi időszak újrarendezett állandó kiállításainak a mintáját követi majd. A gipszgyűjteményeknek sok a közös vonása, ugyanakkor az is tény, hogy szinte mindegyik kollekció emellett saját hagyományok mentén alakult ki. A komáromi kiállítás nemcsak azt teszi lehetővé, hogy egy helyen a szobrászat leghíresebb alkotásait tekinthessék meg a látogatók, de hagyományos és digitális tartalmakkal kiegészítve a múzeum számos, a gyűjtemény sajátos történetére, a gipszmásolatok készítésének technikájára vonatkozó információt is nyújt majd. 

A Szépművészeti Múzeum egykori szobormásolati gyűjteményének megmaradt másik része Budapesten kap méltó elhelyezést, a Liget Budapest Projekt szerves részeként a Szabolcs utcai egykori, mára felhagyott kórházépület-együttes területén létrejövő Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központban (OMRRK). Itt a javarészt műtárgy-raktározási, restaurálási és kutató funkciók mellett közönségforgalmat is fogadó tereket is terveztek. A főépület földszintjén, mintegy 650 m2 alapterület a gipszgyűjtemény egy részének budapesti elhelyezésére ad lehetőséget, tanulmányi raktár jellegű kialakítással. A tanulmányi raktár a klasszikus múzeumi kiállítótértől alapvetően eltérő módon teszi lehetővé a művek közvetlenebb tanulmányozását. Az antik kollekció egyik legnagyobb méretű elemének számít az olympiai Zeusz-templom keleti oromcsoportja, amelynek mintegy 26 méter szélességű együttese itt, a Szabolcs utcában kerül bemutatásra, mintegy kapcsolatot teremtve az anyaintézettel, a Szépművészeti Múzeummal, amelynek bejárati homlokzatán, a tympanonban az olympiai Zeusz-templom másik, azaz nyugati oromcsoportja látható. Az itt elhelyezni tervezett további anyag szerencsésen kiegészíti majd a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményének eredeti művekből álló anyagát, az ókori görög művészet megismerésének tágabb lehetőséget teremtve. 

Szépművészeti Múzeum egykori gipsz szobrászati másolatgyűjteménye hosszú hányattatás után ismét formát ölt, intézményt kap. Jelentős eredmény ez a több évtizedes, majd száz éves mostoha sors után. Olyan lehetőség, amellyel jól kell élni, most könnyebb is, mint volt a 20. század elején. A gipszmúzeum létesítése és bemutatása idején fellángolt viták lezáródtak, tanulságai történtük tanulmányozásával megfogalmazhatók, példákat és megoldásokat azonban a gyűjtemények mai rendezésére szép számmal találunk az európai és az Európán kívüli világ hasonló intézményeinek legújabbkori reneszánsza révén. Nem kérdéses manapság, hogy egy ilyen intézmény értéke és feladata mi lehet. A másolatok szerepe nem az eredeti művek helyettesítése, nem is azok antagonistái, hanem azok kiegészítői. Segítenek megérteni, és megfelelő összefüggésbe helyezni hazai emlékeinket, megvéd minket a csak az egyik vagy csak a másik tanulmányozásával szerezhető torz véleményalkotástól. Mással nem helyettesíthető, fontos objektumai a közművelődésnek csakúgy, mint a történeti, klasszika archaeológiai, művészettörténeti és képzőművészeti oktatásnak. A két helyszínen létrejövő kiállítás, a komáromi Csillagerőd gipszmúzeuma, valamint a Szabolcs utcai OMRRK tanulmányi raktára komplexen tudja kezelni, értelmezni és bemutatni a Szépművészeti Múzeum egykori gipszgyűjteményét és létrejöttének körülményeit. A tatai zsinagógában látogatható, de nem ideális körülmények között bemutatott antik öntvények, valamint a komáromi Igmándi erődben rendkívül rossz állapotok között raktározott művek így a gyűjteményhez és a művek jelentőségéhez méltó múzeumot kapnak. Ezekkel az új helyszínekkel nemcsak modern gipszmúzeum felállítására nyílik lehetőség, hanem a Szépművészeti Múzeum gipszmásolat gyűjteményének az elmúlt 70 évben tapasztalt hányattatatott sorsának a rendezésére is. Komárom pedig egy kimagasló jelentőségű kulturális intézménnyel bővül, mely iskolák és családok számára egyaránt vonzó múzeum lesz majd. 

Összeállították:

Szőcs Miriam

Andó Géza