A Liget Projekt tájépítészeti terveinek elkészítésére kiírt pályázatot 2016-ban a Garten Studio nyerte meg. Nem sokkal később el is kezdődött a tervezőmunka. Hol tart most, milyenek lesznek a Városliget megújuló zöldfelületei és a park létesítményei? Erről kérdeztük a pályázat után egy évvel Szloszjár Györgyöt, a Garten Studio vezetőjét

Mit tart tervük legfőbb erényének?

Talán azt, hogy Nebbien Henrik kétszáz évvel ezelőtti, eredeti koncepciójának helyreállítása mellett tettük le a voksunkat. Ez egy érett tájképi kompozíció volt, s ahol lehet ennek a térszerkezetéhez, arányaihoz térünk vissza.

A kiírásban is eleve fontos szerepet kapott a kert történetisége.

Igen, de azt hiszem, a Nebbien-féle koncepciót a mi tervünk hozta vissza legkarakteresebben. Tudomásul véve persze, hogy azóta a területből jelentős részeket lecsatoltak. A vasúthoz, az Állatkerthez, a Hősök teréhez, a Kós Károly sétányhoz, a múzeumokhoz. Mégis, ha valaki a tervünkre ránéz, nem egy fragmentált koncepciót lát, hanem egy átfogó tájépítészeti szemléletű tervet. Tehát azt hiszem, ez a legfőbb erénye, hogy ezt a történeti, tájképi jelleget a legmarkánsabban tudtuk megjeleníteni.

A Liget Budapest Projektnek köszönhetően több évtized után végre megnyugtatóan rendeződhet a Szépművészeti Múzeum hányatott sorsú gipszgyűjteményének helyzete. A komáromi Csillag Erőd átfogó megújításával és a Városliget melletti Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ (OMRRK) megépítésével végre méltó otthonra találhatnak a művészettörténet e különleges relikviái, amelyek a jövőben oktatási, ismeretterjesztési és tudományos célokat szolgálhatnak majd.

A Szépművészeti Múzeum gipszmásolat gyűjteményének rövid története

A Szépművészeti Múzeum egykori gipszmásolat gyűjteménye mintegy 1000 művet foglalt magába, ebből 650 antik alkotások másolata volt, 300 pedig középkori és reneszánsz szobroké. A Múzeum a 19. századi irányokat követve a szobrászat átfogó történetét, eredeti művek hiányában, másolatokon keresztül tervezte bemutatni. Az 1906-ban megnyílt Szépművészeti Múzeum földszinti hatalmas csarnokait is ennek az antik, középkori és reneszánsz másolatgyűjteménynek a befogadására tervezték meg.

A Városerdőcske 19. századi látogatói nyaranta gyakran panaszkodtak a fullasztó por miatt. Valóságos tortúrának számított gyalogosan kisétálni a népszerű kirándulóhelyre. Ráadásul a pimasz „uracsok” , a fogatjaikat hajtó előkelő fiatalurak szándékosan úgy száguldottak végig a fasoron, hogy minél jobban felverjék a port. A helyzet csak a század utolsó éveiben kezdett javulni, amikor hozzáfogtak az intenzív parkosításhoz. Az 1885-ös Országos Általános Kiállítás sétaterén és a szomszédos Köröndön ekkor létesítették az első szökőkutakat. Ettől kezdve a forró napokon hűsítő vízpermet szállt a levegőben, szólt a térzene – a nyári estéken benépesültek a sétányok. A népszerű ligeti korzó elmaradhatatlan kellékeivé váltak a zenepavilonok mellett a szökőkutak.

A víz a kezdetektől fontos szerepet játszott a Városliget történetében. A kirándulók számára a városerdő egyik fő vonzereje a tó volt. A megnyugtató környékre előbb hideg vizes kúrát nyújtó szanatóriumok települtek, majd  a kitartó fúrással megtalált termálvíz lehetővé tette a meleg vizes gyógyfürdő megtelepedését. Maga a Liget nem vált hivatalosan fürdőhellyé, mint a Margitsziget, de a közpark egy része „kurparkként” is működött. A gyógyulni vágyók ivókúrára használták az első díszkutat, az Ybl Miklós tervei alapján 1884-ben épült Gloriettet, amely a mai Hősök tere park felőli  részén, a Millenniumi emlékmű helyén állt.

Az 1885-ben felépült Iparcsarnok közepére, a központi kupola legmagasabb pontja alá is egy látványos díszkutat helyeztek el, mely találkozóhelyként és igazodási pontként szolgált a látogatók számára. Kecses formáival, klasszikus megjelenésével remekül ellensúlyozta a vasszerkezetes épület gyárcsarnokszerű, kissé rideg megjelenését.

 A Városliget két évszázados történetének leglátványosabb szökőkútját az 1896-os millenniumi kiállításra építették meg. A szökőkút medencéjében, egy sziklán szoborkompozíciót helyeztek el, mely Sió tündér legendáját ábrázolta Fáy András tündérmeséje nyomán. Maga a vízmedence 700 (!) négyzetméteres volt, a legmagasabb vízsugár pedig négyemeletnyi magasságba tört fel. Esténként váltakozó színű villanyfénnyel világították meg a vízsugarakat, miközben szólt a térzene. Nem csoda, hogy a „fontaine lumineuse”, azaz a világító szökőkút az Ezredéves kiállítás egyik kiemelkedő látványosságának számított. A horganyozott lemezből készült alakokat Mátrai Lajos György szobrász formázta, a szökőkutat Oskar Marmorek bécsi mérnök tervezte, a Ganz és Tsa. Részvénytársaság kivitelezte és működtette a kiállítás alatt.

A  látványos szökőkutat a tartós fennmaradásra érdemes építmények közé sorolták, így a kiállítás bezárása után nem bontották el. Virágos parkot, majd látványos rózsakertet alakítottak ki körülötte. A fővárosiak kedvelt sétálóhelye maradt egészen az I. világháború végéig, amikorra berendezése tönkrement és környékét is elhanyagolták.

Nem messze az Iparcsarnok előtti sétatér látványosságától, a Köröndön is működött egy szökőkút a 20. század fordulóján. Ebben nem kapott helyet szoborkompozíció, de így is kellemes látványt nyújtott a kör alakú medence, a közepén magasra törő vízoszloppal, melyhez minden irányból tucatnyi vízsugár csatlakozott. Akkoriban Fővárosi sétánynak nevezték a szépen parkosított területet, a Liget korábbi főbejáratát, amely a Stefánia út szomszédságában népszerű sétálóhelynek számított.

A Műcsarnokot 1896-ban nem a mai kopár környezetbe, hanem a Liget fái közé, a zöldbe építették. Egészen az 1930-as évek végéig a Műcsarnok és a Szépművészeti Múzeum által közrefogott, jelentős átmenő forgalommal bíró Hősök tere is parkosítva volt. A Millenniumi emlékmű előtti zöld szigetekben fák, bokrok zöldelltek. A Városliget Andrássy út felőli főbejáratához virágágyások és két szökőkút között lehetett eljutni.

Az 1920-as évek közepétől egyre népszerűbb lett a Városligetben évente megrendezett Budapesti Nemzetközi Vásár. A BNV látogatói elől eleinte igyekeztek eltakarni a romos Sió regéje szökőkutat,  ám a  főváros néhány vásári szezon után úgy döntött, hogy újra működésbe hozza az egykori látványosságot. A szoborcsoportot rendbetették és újra felszerelték az esti díszkivilágítást. Sió tündére fél évszázad múltán újra népszerű lett a  közönség körében. Jött azonban egy újabb világháború és a szökőkút ismét megsérült, műkődésképtelenné vált. Ráadásul szobrainak anyaga, a horganylemez a háborút követően értékes ritkaságnak számított, így a szobormaradványokat széthordták, csak az üres medence maradt.

Természetesen, ha a városligeti szökőkutakről és díszkutakról beszélünk, nem hagyhatjuk ki a felsorolásból a Széchenyi Fürdőt. A fürdők természetes környezetet jelentenek a csobogóknak, vízköpőknek, mindenféle vízzel kapcsolatos szerkezetnek. A Széchenyi Fürdő épületkomplexumában is számos remek régi és újabb vizes alkotás látható működés közben. A gyógyfürdő szerves részét képezi a kívül elhelyezett, népszerű ivókút is.
 

Csodás módon a Körönd szökőkútja túlélte a 2. világháborút, majd a felvonulási tér zöldterület-rabló kiépítését is. Még a szomszédságában emelt Sztálin-szobor miatt sem rombolták le. A korábbinál egyszerűbb formában, néhány központi vízsugárral működött évtizedeken át a szocialista korszakban, mint a Városliget egyik, háború előtti időkből megmaradt szökőkútja.

Az egykori Sió tündére szökőkút sem tűnt el nyom nélkül. Szobrait ugyan széthordták a háború végén, de egykori helyén, feltehetően medencéje és csőrendszere maradványainak felhasználásával új szökőkutat készítettek. Az 1960-as évek elején újrainduló Budapesti Nemzetközi Vásár központi terének egyik dísze, a átogatók kedvelt találkozóhelye lett. A lámpákkal kivilágított, függőleges és ferde vízsugarakat lövellő szökőkút az 1970-es évek elejéig gyakran feltűnik a BNV-t ábrázoló korabeli képeslapokon.

A Budapesti Nemzetközi Vásár 1972-ig működött a Ligetben. Kiköltözése után jelentős terület szabadult fel a park szivében. A korábbi vásárterület peremén, a Széchenyi Fürdővel szemben állították fel 1978-ban a „Sellők" díszkutat, melyet egy időben „Faun és sellők” néven is emlegettek. A mészkő ülőkockákkal körülvett, 15 méter átmérőjű medence közepén ugyanis kétméteres bronz faunfigura ül síppal, körülötte pedig öt sellőszobor látható. A játékos bronzfigurákat Kerényi Jenő szobrász formálta, az építészeti tervező Szabó István volt.

Idén a városligeti tavon újból megjelent a régóta hiányolt szökőkút. Az 1980-as évektől már működött hasonló, amely nagy népszerűségnek örvendett, de az ezredfordulóra véglegesen elöregedett és leállították. A Liget Budapest Projekt megrendelésére a FŐKERT 2014 óta folyamatosan végez különböző felújítási munkálatokat a parkban. Ennek a programnak a keretében kelt újra életre a Városligeti tó egész évben feltöltött részében a szökőkút. Mellette egy úszó levegőztető rendszer is helyet kapott, mely a vízsugarakkal együtt javítja a víz minőségét. Gyorsan megkedvelték a hazai és külföldi látogatók a legújabb látványosságot, mely tovább erősíti a víz és a Városliget több mint két évszázada tartó, szoros kapcsolatát.

Pest város kertészete 1867-ben, a Városligetben kezdte meg működését Fuchs Emil (1830-1896) irányításával. A növényházakat a Páva-szigeten alakították ki, ahol felügyelői házat is építettek. Fuchs Emil 35 évesen, 1865-ben váltotta a városi főkertészi hivatal élén Pecz Ármint, az állatkerti park tervezőjét. Gondozásba vette az elhanyagolt Városligetet, fasorokat és virágos parkokat alakított ki. Munkája eredményeként jelentek meg a városligeti rondón (ismertebb nevén Köröndön) is az első virágágyások. A Körönd színpompás rózsakertje akkoriban a Liget egyik közismert látványossága volt.

Bő egy héttel ezelőtt érdekes leletek bukkantak elő a földből a Városligetben, amelyek mind a környékbeli lakók, mind a közműkiváltáson dolgozó szakemberek érdeklődését felkeltették. Az sem szokványos, hogy szarmata (ókori török nyelvű nép, a szkíták közeli rokonai) cserépedények darabjait találják meg a régészek egy vízcső kiváltásához ásott árokban, alig másfél méterrel az Ajtósi Dürer sor alatt, de ez után jött csak a nagyobb megdöbbenés, mikor emberi csontok kerültek elő nem messze onnan, a Dózsa György úti kereszteződés Liget felé eső oldalán.