A 19. századi parkok legtöbb látogatót vonzó programja a térzene volt. Többnyire katonazenekarok játszottak, alkalmi helyszíneken, a forgalmas sétautak közelében vagy egy-egy nagyobb, táncra is alkalmas tisztáson. Az állandó helyre épített zenepavilonok először az angol parképítészetben jelentek meg. Az 1800-as évek második felére olyan népszerűvé váltak, hogy nélkülük nem is tekintettek egy nyilvános parkot teljes értékűnek.

Liget Budapest Városliget Magyar Zene Háza Zenepavilonok
„A Vauxhall Garden egyik legnevezetesebb mulatsági helye Londonnak nyárban” - jegyezte fel naplójába a világutazó Bölöni Farkas Sándor az 1830-as évek elején. A korabeli metszeten sétáló, táncoló közönség a Vauxhall Garden egyik zenepavilonja előtt (Garden of Ideas by Simon Elliott, CC 4.0)

 

A zene fontos szerepet töltött be a Városliget történetében is. Kétszáz éven át zeneszó mellett zajlott itt az élet. A térzene, a szabadtéri koncertek hallgatásával összekötött korzózás kedvelt időtöltéssé vált. Ám sokáig hiányoztak a Ligetből a szórakoztató séta célpontjául szolgáló zenepavilonok. Az 1885-ös Országos Állandó Kiállításra emelték az első ilyen építményt az Iparcsarnok előtt létrehozott sétányon. A zenepavilon, ahol naponta katonazenekarok adtak műsort, pillanatok alatt a pestiek egyik legnépszerűbb találkozóhelyévé vált.

Liget Budapest Városliget Magyar Zene Háza Zenepavilonok
A kiváló festőművész, Nádler Róbert (1858 – 1938) a főváros felkérésére festette meg az 1885. évi országos kiállítás korzóját. A képen a szökőkúttól balra látható az új zenepavilon  (Wikipédia, részlet)

Az első nagy ligeti kiállítás igazi sikertörténetnek bizonyult. Valódi vásárváros működött itt a fél éves nyitva tartás alatt, szebbnél szebb kiállítási pavilonokkal, kávéházakkal, vendéglőkkel. A központi kiállítási épület, az Iparcsarnok előtt hatalmas sétateret alakítottak ki, közepén díszes szökőkúttal és a zenepavilonnal. A kiállítás parkja népszerű korzó lett, ahol mindig sokan hallgatták a felváltva játszó zenekarokat. Esténként, amikor a villamos lámpák kigyúltak, pompás látványt nyújtott a fel-alá sétálgató tömeg.

A kiállítás végén a pavilonok többségét elbontották. A  hatalmas Iparcsarnokot azonban, a hozzá tartozó létesítményekkel együtt, tartós használatra építették. Így a zenepavilon fennmaradhatott, a kiállítási kerítés elbontása után belépőjegy nélkül is lehetett zenét hallgatni itt, a Stefánia korzó szomszédságában. 

Liget Budapest Városliget Magyar Zene Háza Zenepavilonok
Az Iparcsarnok előtt álló zenepavilon 1896-ban, az Ezredéves Kiállítás idején ( Klösz György felvétele, Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.09.083)

Liget Budapest Városliget Magyar Zene Háza Zenepavilonok

Megnyitása után egy évtizeddel, az 1896-os Ezredéves Kiállításon újból fontos szerepet kapott az első zenepavilon. A millenniumi kiállítás főútvonala az Andrássy úti főkaputól indult, és miután kettéágazott, egyik ága az Iparcsarnok előtti, virágágyásokkal díszített térbe torkollott. A sétatér közepén a felújított, váltakozó színekkel világító szökőkút állt. A szökőkút és az Iparcsarnok főbejárata között pedig a felújított zenepavilon, ahol minden nap délután négy órától este tízig 43 tagú katonazenekar játszott. A korabeli krónikás így írt az itt zajló életről: „Este kigyúltak a villamos ívlámpák, ezüstös fényt és világosságot terjesztve, s az Iparcsarnok előtti nagy sétányon kifejlődött a korzó, mellyel csak a nápolyi esték vetekedhetnek. Zeneszónál, a szivárványfényben pompázó fontaine lumineuse mellett találkozót ad Budapest a vidéknek.”
Az Ezredéves Kiállítás záróünnepségét 1896. november 3-án rendezték. Ezen az estén még utoljára megteltek a vendéglők és a sétányok. A korzón rengeteg nép hullámzott, megvárva a világító szökőkút színpompájának végső lobbanását, majd a katonazenekarok Rákóczi- és Klapka-indulóját, melyek hangjaira este kilenc órakor a közönséget kivezették. Az Ezredéves Kiállítás bezárt, de a zenepavilon az Iparcsarnoknál a következő fél évszázadban is használatban maradt.

Liget Budapest Városliget Magyar Zene Háza Zenepavilonok
A zenepavilon az Iparcsarnok előtti parkban a 20. század első éveiben (képeslap, wikipédia)

Liget Budapest Városliget Magyar Zene Háza Zenepavilonok

Az Ezredéves Kiállítás szomszédságában, a törökkort idéző szórakoztató negyedben is sokféle látványosság és szórakozási lehetőség fogadta reggel tíztől másnap hajnalig a látogatókat. Mindennap volt tűzijáték, a tereken kisebb-nagyobb zenekarok muzsikáltak. Működött itt még mecset is, mohamedán istentisztelettel és üvöltő dervisekkel. Ős-Budavára város volt a városban, saját postahivatallal és saját újsággal.

Liget Budapest Városliget Magyar Zene Háza Zenepavilonok
A millenniumi mulatónegyed újságjának címoldalán látható rajz Ős-Budavára egyik zenepavilonjára sem hasonlít. Nem baj, így is épp eléggé közönségcsalogató (magángyűjtemény)

Liget Budapest Városliget Magyar Zene Háza Zenepavilonok

A szórakoztató negyed életében is központi szerepet játszott a zene. A területén több zenepavilon is állt. A központi „zenecsarnok” egy keleties stílusú pavilon volt a Szent György téren, melyet Marmorek Oszkár műépítész tervezett. Itt szórakoztatta a közönséget Serly Lajos zene- és énekkara. Az ismert színházi zeneszerző és karmester kultúrtörténeti értékekkel igyekezett műsorát gazdagítani. Serly nemzeti ruhába öltözött, nagy létszámú társulata magyar történeti zenét játszott a szórakozni vágyó tömegnek.

Liget Budapest Városliget Magyar Zene Háza Zenepavilonok
Ős-Budavára zenepavilonja 1896-ban ( Klösz György felvétele, Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.09.118)

A Vasárnapi Újság Serly működéséről így számolt be: „Hazafias szolgálatot teljesít napról-napra. A magyar zene irodalmát ismerteti meg velünk, a naponként hullámzó tarka sokaságot csábítja a nemzeti zene iránti tiszteletre.”  A műsorban helyet kaptak Tinódi Lantos Sebestyén, Lavotta János, Bihari János művei, régi magyar operák részletei. A nemzeti szellem nyilvánult meg az előadás külsőségeiben is. Ez nagy sikert aratott a korabeli közönség körében: „A magyar ruhába öltözött kar külsejével is kellemes hatással van mindjárt az első pillanatban. E hatást még emeli környezete. Midőn megzendülnek a törökös ízlésű, arabs feliratokkal tarkított sátorban a szép régi dalok hangjai, melyek visszavarázsolják lelkünket a bánat és sanyarúság, szenvedés korába, amikor fájdalmas jajba tört ki a török igázta magyar: abba az időbe képzeljük magunkat, mikor egész világra fénylő villámlásokkal vetette fényét a magyar vitézség.”

Liget Budapest Városliget Magyar Zene Háza Zenepavilonok
Serly Lajos magyar és török történelmi kosztümökbe öltöztetett, nagylétszámú ének- és zenekara Ős-Budavára zenepavilonjában (Vasárnapi Újság, 1896. 32. szám)

Liget Budapest Városliget Magyar Zene Háza Zenepavilonok

A Városliget egész Budapest legnépszerűbb szórakozóközpontjává vált a huszadik század elejére. A Lizsében lépten-nyomon katonabandák, cigányzenekarok húzták-fújták a népszerű keringőket, indulókat. Nem maradhattak ki a hely vonzerejét növelő zeneszolgáltatásból a kertvendéglők tulajdonosai sem. Közülük az egyik legtekintélyesebb, Wampetics Ferenc 1889-ben vette át Klemens vendéglős állatkerttel szomszédos üzletét. Föllendítette a forgalmat, a vendéglő télen-nyáron zsúfolva volt. Kertjében természetesen egy zenepavilon biztosította a vendégek szórakoztatását. A Wampetics vendéglőt 1910-től Gundel Károly működtette nagy hozzáértéssel. Amikor két évvel később befejeződött az állatkert felújítása, abba az irányba is teraszt nyitott. A Gundel-terasz épp az állatkerti zenepavilon szomszédságában működött. Kiváló konyha és élőzene mindenfelől – kell ennél több a sikerhez?

Liget Budapest Városliget Magyar Zene Háza Zenepavilonok
A Wampetics vendéglő kerthelyisége, középen a zenepavilonnal, melyben a zenészek a felvétel készítése idején is épp játszottak (képeslap, 1900 körül, részlet, magángyűjtemény)

A mai ember számára szokatlan, hogy milyen nagy kultusza volt annak idején a frissen fogyasztható tejnek. Az otthoni hűtéstechnika fejletlensége miatt nagyon népszerűvé váltak a garantált minőségű termelői tejet kínáló tejcsarnokok. Az 1882-ben alapított Budapest Központi Általános Tejcsarnok Rt. egyik kioszkja a Városligetben működött. A korabeli képeslap tanúsága szerint a tejivók méltó versenytársai voltak a sörivóknak. A tejcsarnok kerthelyiségében is helyet kapott egy zenepavilon.
 

Liget Budapest Városliget Magyar Zene Háza Zenepavilonok
A Budapest Központi Általános Tejcsarnok Rt. városligeti tejivócsarnokának kerthelyisége a zenepavilonnal (képeslap, részlet, magángyűjtemény)


Amikor 1866-ban megnyitották az Állatkertet, az állatok nyújtotta látványosságot kulturális eseményekkel egészítették ki. A hangversenyek jelentette társas alkalom, a korabeli tudósító szerint, nagyszámú látogatót vonzott: „A városligeti szép állatkertet az első héten mindjárt kedvencévé fogadta a pesti közönség s most már némi biztossággal mondhatni, hogy ez lett a különféle néposztályoknak egyik legkeresettebb mulatóhelye. Téres és díszes vendéglőjében minden hétfőn, szerdán és pénteken zeneestélyt tartanak.”
Negyvenkét évvel később, az 1912-es átalakítás során folytatásra méltónak ítélték az elődök kezdeményezését. Az állatkerti tó mellett olyan zenepavilont építettek, mely a következő évtizedekben több száz komolyzenei hangversenynek adott otthont.
 

Liget Budapest Városliget Magyar Zene Háza Zenepavilonok
A fotón az 1934-ben elkészült állatkerti sétány látható a pavilonnal és a közönség székeivel. Ez volt a háború idején a nyomtatott sajtóban közölt legutolsó kép a lebombázott állatkerti zenepavilonról (A természet, 1944. december)

Sokan kimondottan a hangversenyek miatt keresték fel az Állatkertet, mely az 1910-es években saját szimfonikus zenekart működtetett. Az együttes első karmestere Wieschendorff Henrik lübecki születésű fagottművész volt. A koncertek műsorán klasszikus zenekari művek, népszerű opera- és operett-részletek szerepeltek. A délutáni hangversenyek ötkor kezdődtek, az esti programok nyolctól,  fél kilenctől 11-ig tartottak.
 

Liget Budapest Városliget Magyar Zene Háza Zenepavilonok
Szimfonikus zenekar az állatkerti zenepavilonban (A természet, 1914 k.)

Az állatkerti szimfonikusok az 1. világháború végére feloszlottak. Az 1923-ban megalakult Székesfővárosi Zenekar lépett a helyükbe. Vállalták, hogy május 1-jétől június 15-ig 54 hangversenyt tartanak népszerű műsorral. A Bor Dezső vezette együttes naponta koncertezett a zenepavilonban, sőt vasárnaponként kétszer is. Az állatkerti hangversenyek a húszas évek közepén,  a Magyar Rádió élő közvetítéseinek hatására országszerte ismertté és népszerűvé váltak. Az LGT együttes ismert slágere ezeket az éveket idézi fel: „A Rádióról huszonnégyben feljegyezhették, hogy az Állatkertből sugározta az első koncertjét.”
 

Liget Budapest Városliget Magyar Zene Háza Zenepavilonok
A Székesfővárosi Zenekar jubileumi, 1000. hangversenye az Iparcsarnok előtti zenepavilonban, 1933. július 8-án (Bor Dezső Emlékkönyv, Bp., 1998)

A városligeti zenepavilonok több mint fél évszázadon át, egészen a 2. világháborúig szolgálták a közönséget. Ekkor azonban a két legfontosabbat, az Iparcsarnok előttit és az állatkertit lebombázták. A háború után az Állatkertben szabadtéri színpadot építettek a zenepavilon helyett. Ám ennek működtetése nem volt gazdaságos, ezért a zenei előadásokat is leállították. A zenepavilonok fél évszázados fénykora lezárult, a ligeti térzene hosszú időre elhallgatott.

Liget Budapest Városliget Magyar Zene Háza Zenepavilonok
Az 1942-es BNV pavilonjait építik egy ködös télvégi napon.  A felvétel bal oldalán az Iparcsarnok még álló zenepavilonja látható, két évvel a környéket leromboló bombatámadás előtt (Fortepan)

A 2019-ben megnyíló Magyar Zene Háza a Városliget gazdag zenei hagyományát viszi tovább a 21. századi technikán alapuló interaktív bemutatókkal és a zenepavilonok hangulatát idéző szabadtéri koncertekkel.