Tegnap tovább folytatódott a Közlekedési Múzeum műtárgyainak raktárba szállítása, a szakemberek felügyelete mellett ezúttal a Szent Jupát vitorláshajó és Farkas Bertalan, az első és egyelőre egyetlen magyar űrhajós űrrepülésének relikviája került új tárolási helyére.
Fa Nándor és Gál József átépített földkerülő vitorlása először 1994-ben kapott kiállítóhelyet a Petőfi Csarnokban, ahonnan 2001-ben került át a Közlekedési Múzeum főépületében kialakított új helyére. Fa Nándor és Gál József 1985. szeptember 26-án futottak ki Opatija kikötőjéből, majd 717 nappal később 12 ország érintésével, 1987. szeptember 22-én ugyanoda hajóztak vissza.
A vitorláshajó merülése üresen 63 cm, teherrel 78 cm.
Legnagyobb hossza 9,45 m, bordaszélessége 2,96 m.
Farkas Bertalan az első és egyelőre egyetlen magyar űrhajós űrrepülésének (1980. május 26 – június 3.) relikviája. A Farkas Bertalant és parancsnokát, Valerij Kubászovot a Földre visszajuttató űrkabin a leszállító ejtőernyővel.
A Földre való visszatéréshez az űrállomás fogadó személyzetét feljuttató Szojuz-35 (Szojuz 7K–T) űrhajó parancsnoki egységét használták. A parancsnoki egységben 1973-tól 1981-ig alkalmazott megoldás kétszemélyes volt. A pályára állás, az űrállomással való összekapcsolás és a leszállás idején az asztronauták mentő-szkafanderükben (űrruhában) foglaltak benne helyet. A légköri fékezéskor keletkező óriási súrlódási hő elleni védelemül hőszigeteléssel és hővédő pajzzsal látták el. Az űrkabin kismértékű siklóképességgel is rendelkezett, így leszálláskor még aerodinamikai úton módosítható volt a pálya.
