Évtizedeken át sok örömet szerzett látogatóinak
az idén megújult Vakok kertje
Magyarországon a 19. század végén jöttek létre az első bentlakásos intézetek a látássérültek ellátására. 1899-ben alapították meg Zsófia, Habsburg főhercegasszony védnökségével a Vakok Országos Nevelő és Tanintézetét. A nevelőintézet épülete 1904-re épült fel a Hermina úton, a Városliget közvetlen szomszédságában. Az ország különböző részeiből érkező látássérült emberek ettől kezdve rendszeres látogatói lettek a közeli parknak, amely biztonságos környezetet nyújtott számukra, akár kísérő nélkül is, a sétára, pihenésre.
Hosszú évtizedeken át nem merült annak gondolata, hogy a Ligetet rendszeresen használó vak emberek számára speciális jelzéseket helyezzenek el vagy sétányt hozzanak létre. Európa más országaiban is viszonylag későn, a 20. század második felében alakítottak ki a közparkok területén olyan elkülönített parkrészeket, ahol a látássérültek könnyebben tájékozódhattak és biztonságban érezhették magukat. A dél-angliai Brighton legrégebbi parkjában, a Preston Parkban 1953-ban, II. Erzsébet brit királynő megkoronázásának alkalmából nyitották meg a Vakok koronázási kertjét (Coronation Garden for the Blind). A körülkerített területen akadálymentes sétautakat alakítottak ki, a könnyen megközelíthető és kézzel megérinthető virágok, fák nevét és leírását pedig Braille-írással ellátott táblákon tüntették fel. Az 1970-es évek elején emellett Bécsben, Hágában és New Hampshire-ben működött vakok számára kialakított közpark Európában.
A főváros akkori vezetése nemzetközi viszonylatban is korszerűnek számító döntést hozott, amikor az 1970-es évek elején határozott egy látássérülteket szolgáló kert kialakításáról a Városliget területén. A vakok és gyengénlátók központi intézményeinek szomszédságában, 1972-ben átadott Vakok kertje olyan innovációnak számított a maga korában, amely egy régóta létező, valós igényt elégített ki. Életképességét bizonyítja, hogy évtizedeken át folyamatosan látogatták, és az igény a működésére napjainkban is hasonlóan erős, mint kialakítása idején.
A Főkert kivitelezésében készülő, hazai viszonylatban egyedülálló létesítmény tervezésére a megbízást Csorba Veronika (1939 - 2017) tájépítész kapta, aki a BNV várható kitelepítésével összhangban készítette el a kert tervét. Érdemes röviden felidézni a Főkert kiváló tervező mérnökének pályafutását: Okleveles kertészmérnökként 1964-1994 között dolgozott a Főkert munkatársaként. Az akkori szokás szerint előbb a kivitelezésben, majd a fenntartásban szerzett gyakorlatot, ezt követően került a tervezési csoportba. Az évtizedek során számos közparkot és intézménykertet tervezett. A városligeti Vakok kertje mellett legjelentősebb munkái a Múzeumkert, az Óbudai-sziget közparkja és az Európa Liget a Bécsi kapu szomszédságában.
A tervező, Csorba Veronika nem azt tekintette fő feladatának, hogy a kevés számú osztrák, angol, holland mintát adaptálja a hazai viszonyok közé. Saját, egyéni tervezői elképzeléseit igyekezett összhangba hozni az érintettek igényeivel. Ő maga egy visszaemlékezésben így idézte fel az emlékezetes munkát: “A városligeti Vakok kertje – ezt a munkát nagyon szerettem. Akkor korát meghaladó, előremutató alkotás volt és ma is időtálló. A kavics/murva burkolatot nem alkalmaztam (pedig a vakok elsősorban az ezen való közlekedést hallják), helyette fakocka burkolatot és megemelt ágyásokat terveztem. Illatos, érdes, érdekes tapintású növényekkel dolgoztam, hiszen a látvány nem volt fő szempont.“
A mintegy négyezer négyzetméteres, körülkerített és őrzött kertben a tájékozódást egy kőbe faragott, Braille-írásos térkép, valamint a különböző burkolatú utak segítik. Az útburkolatok (kockakő, fakocka, aszfalt, tégla) nagyjából húszméterenként váltakoznak, hogy a megtett távolság még könnyebben érzékelhető legyen.
A látássérültek tájékozódását a különféle illatok mellett nagyban segítik a hangok, így a víz csobogásának hangja is. Ezért Csorba Veronika a kert közepére akusztikus szökőkutat, egy másik pontra pedig csobogóval kombinált élménymedencét tervezett. Arra is odafigyelt, hogy a csobogók eltérő erősségű és magasságú hangot bocsássanak ki, ezzel is segítve séta közben a tájékozódást.
A megnyitás idején gyermekjátszótér nem működött a Vakok kertjében. A tervező, Csorba Veronika erről így írt visszaemlékezésében: “Bevallom, arra akkoriban nem gondoltam, hogy van olyan család, ahol a szülő a vak, és a gyerek egészséges, ezért a játszóteret utólag építették meg a kertben.” Az utólagosan megépített játszótér a látássérült és az éplátású gyermekeket egyaránt kiszolgálta. Hinta, pancsolómedence fogadta a kicsiket, lengőteke, sakk és speciálisan kiképzett pingpongasztal állt az idősebb korosztály rendelkezésére. Főként a gyerekek használták a különböző hosszúságú fémcsövekből kialakított csőorgonát, amely egy bottal megütve, különböző magasságú hangokat adott ki.
A látássérültek összetartó közössége évtizedeken át magáénak érezte, és ma is magáénak érzi a létesítményt. Az 1970-es, 1980-as években a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége látta el a kert felügyeletét, ahová a szervezet igazolványával lehetett belépni. Az utóbbi évtizedben, 2005-től a Vakok és Gyengénlátók Hermina Egyesülete látta el a felügyeletet. Miután a tagok 2015-ben szóvá tették a kert időnkénti zárvatartását, tárgyaltak a Főkert vezetésével és saját kulcsot kaptak, hogy önkéntesek segítségével a folyamatos nyitvatartást megoldhassák. A kert időnként bensőséges hangulatú családi rendezvényeknek is helyet adott.
Képek forrása (a külön nem jelölt fotók a szerző archívumából, illetve magángyűjteményekből származnak): (1) Wikipédia / Thaler Tamás (2) brightontoymuseum. co.uk (3) Pesti László - Tarjányi Ferenc: Parkok és kertek Pesten és Budán / MEK (4-9) Komlóssyné Hlatky Katalin felvételei / Főkert
