Prof. Dr. Persányi Miklós, a Fővárosi Állat- és Növénykert főigazgatója lett a Liget Budapest Projekt parkfejlesztésért felelős miniszteri biztosa 2016. augusztus 15-től. Terveiről kérdeztük. 

Liget Budapest Projekt Persányi Miklós– Ön sok éve vezet egy nagy, patinás közintézményt, amely az idén 150 éves. A Fővárosi Állat- és Növénykert sokak kedvence, évi egymillió látogatóval büszkélkedhet, szakmai sikerei megkérdőjelezhetetlenek. Hiányzott-e az új kihívás? 

– Nem én jelentkeztem a feladatért, de ha már megtalált, szeretnék használni a Ligetnek. Én nem ma kezdtem el vele foglalkozni: 22 éve itt dolgozom, és vagy hatvan éve használom, 8 évesen a Szecskában tanultam meg úszni, és még megvan az a jutalomkönyvem is, amit 14 évesen nyertem egy Városliget-vetélkedőn…  

Gyaníthatóan egyike vagyok a legrégebbi „ligetvédőknek”. Két évtizeddel ezelőtt egyik alapítója voltam a Liget Köztársaság Szövetség civil szervezetnek. Máig érvényes célunk az volt, hogy az itt működő jelentős intézmények, gazdasági társaságok és egyéb szervezetek vezetői közösen lépjenek fel a Városliget elszomorító állapotainak javításáért. Már 2000-ben dolgoztunk egy Liget-stratégián, de sajnos javaslatainkat kevéssé fogadták meg.  

– Milyennek látja a Liget állapotát? 

Minden Liget-használó tudja, hogy a helyzet minősíthetetlen volt. Húsz éve mondtuk, hogy a Liget egyik felét nem lehet parkként használni a Kós Károly sétányon és az Állatkerti körúton keresztülzúduló autópálya-forgalom, meg a vele járó agresszív zaj és légszennyezés miatt. Meg hogy méltatlanok a lumpenkocsmák, a bóvlibódék, az igénytelen, roskadozó ipari vásári épületek, mint a Pecsa, vagy a Hungexpo-házak. Botrányos színvonalú a kiskereskedelem, egyre dagad az ócskapiac, hogy a tömérdek ide parkoló autó, a hatalmas lebetonozott felületek, az autóversenyekre méretezett utak sokkal fontosabb közösségi céloktól veszik el a helyet. Hosszan beszélhetnék a tömegrendezvényekkel hónapokra letiport zöldfelületekről, vagy az egyébként is alig kezelt, lepusztult parkrészekről, elkorhadt padokról, az évtizedeken át minimálisan ápolt, élősdiektől fertőzött, tönkrement fák sokaságáról, a szemétről és a vandalizmusról. Jó, hogy már látszik sok változás, hiszen végre sokkal több pénz jut parkfenntartásra. De akkor nem lehetett tiltakozó hangokat hallani – a Liget Köztársaságén kívül. A sok felelős és hivatal között pedig elveszett maga a Liget: nem volt igazi gazdája. 

Látom ma is a Liget körüli áldatlan vitákat, amelyek gyakran nem a lényegről szólnak, és messze csúsznak a tényektől – közben pedig nem, vagy alig teremnek valamit. Nem kérdés pedig, hogy egy ilyen sokcélú parknál csak összehangolt szakmai, természetvédelmi, kertépítészeti megoldások szolgálhatják a közjót. 

– Ön személy szerint milyen Városligetet szeretne? 

Hogy én milyen Ligetet szeretnék? Határozott képem van róla, hiszen az Állatkertben 150 éves történelmi parkot, két tucat műemlék-épületet, országos jelentőségű természetvédelmi területet gondozunk, és elismerés övezi a munkánkat. De a személyes véleményemnél talán még fontosabb, hogy minél több Ligetet használó igényére úgy válaszoljanak a változások, hogy mások érdekei minél kevésbé csorbuljanak. Ehhez értelmes együttgondolkodás kell, az érdekek egyeztetése és ütköztetése – és a végén persze szakmailag megalapozott, megvalósítható döntés.  

Olyan Ligetet szeretnék, amely sokakat szolgál, a mostaninál kellemesebb, és többen lelik benne örömüket. Sokkal, de sokkal kevesebb benne az autó és sokkal több a természet. Zöldebb a mostaninál, és „zöld csápjai” Zuglóba, Erzsébet- és Terézvárosba is benyúlnak. Sokféle szolgáltatást nyújt, 21. századi színvonalon, és „rendes” benne, ami kell, az ép padoktól a közvilágításig, a tiszta pihenőhelyektől a közbiztonságig, az ivókutakon át a civilizált illemhelyekig, a gondozott pázsittól a tó tiszta vizéig. A Liget szolgáltatásainak város-ökológiai és pihenési értéke a közvetlen szomszédságában élők mellett – ahogyan már kétszáz éve – egész Budapestet, talán nem patetikus, ha azt mondom: az egész országot kell, hogy szolgálja.  

Mindennek már megvannak a keretei. Sőt milliárd forintok állnak rendelkezésre a park megújítására, a tájtervezői pályázaton nyertes Garten Stúdió koncepcióját pedig a tájépítész szakmában konszenzus övezi. A többi pályázatot is szívvel-lélekkel rakták össze alkotóik, és bőven tartalmaznak hasznosítható elemeket.  

– Hogyan lehet összefoglalni a „Liget Park Projekt” miniszteri biztosának feladatait? Volt-e ebbe beleszólása? 

– Volt módom beleszólni a feladat tartalmába, így végül nagyjából két dologról szól a megbízatásom. Egyrészt, hogy a következő pár év alatt a lehető legjobb minőségű városi park legyen a Városligetből, másrészt, hogy már középtávon kialakuljon a Ligetnek az a 21. századi karaktere, amely történelmi értékeit is megidézi, de közösségi funkciói a mostaninál sokkal magasabb szinten tudják kielégíteni a lehető legtöbb Liget-használó igényét. 

Legelőször azon kell dolgoznom, hogy a nyertes tájépítészeti pályamunkából egy éven belül egy megvalósítható terv legyen. Feltett szándékom, hogy ehhez az érintett közösségek minden érdemi véleményét meghallgassam és megfontoljam, és ezek ismeretében szülessen meg a végső döntés. Az érdekek egyeztetése nyilván nem lesz könnyű, már csak a konfliktusokkal terhelt előzmények miatt sem, és azért sem, mert a különböző igények olykor „ütik” egymást. De azt gondolom, kellő nyitottsággal és egymás, meg a Liget iránti tisztelettel egyáltalán nem teljesíthetetlen feladat. 

– Ennek az érdekegyeztetésnek a színtere lesz a Liget Park Fórum sorozat? 

– Igen, szándékom mihamarabb létrehívni a Liget Park Fórumot, mint a társadalmi párbeszéd intézményes keretét. Ezen a tájépítészeti pályázaton nyertes Garten Stúdió részletesen bemutatja terveit – és a tervezőkkel együtt meg fogom hallgatni mindazoknak a szervezeteknek, közösségeknek, intézményeknek az észrevételeit, amelyek az érdekeiket érvényesíteni szeretnék a Ligettel, mint parkkal szemben. A felmerülő reális igényeket, észrevételeket beépítjük a tervekbe – és mindezt a nyilvánosság előtt. 

Persányi Miklós végzettsége szerint biológus, diplomamunkáját a városi fák pormegkötő képességéről írta. Környezetvédelmi szakmérnök, a tudományok kandidátusa, címzetes egyetemi tanár. Vezető tisztségeket töltött be különböző hazai és külföldi környezet- és természetvédelmi szervezeteknél, intézményeknél. Volt vezető környezetvédelmi szakértő a londoni székhelyű Európa Banknál. Volt a Magyar Állatkertek Szövetsége, illetve az Európai Állatkertek Szövetsége elnöke. 2003 és 2007 között környezetvédelmi és vízügyi miniszter, elnökölte az ENSZ Klímaváltozási Világkonferenciát. A húsz éve működő Liget Köztársaság Szövetség civil szervezetnek egyik alapítója, öt éven át elnöke, jelenleg is alelnöke.