Liszt vezényelt, a király és felesége lovagolt, Tesla a porba rajzolt

Az elmúlt kétszáz évben számos ismert személyiség fordult meg a Városligetben. Eleinte a szóbeszéd és írásos feljegyzések őrizték meg látogatásaik emlékét. A 19. század utolsó harmadától egyre több rajzos, fényképes dokumentum is maradt az utókorra. A múlt ünnepelt hírességeinek – az adott korszak celebjeinek –  hosszú listájáról ezúttal olyanokat válogattunk, akik nevéhez egy-egy érdekes ligeti esemény, történet vagy fotó kapcsolódik. Közös bennük, hogy József nádort kivéve mindannyian a 19. század szülöttei. Egy részük teljesen e sikerekkel teli, feltörekvő század gyermeke, többek élete pedig átnyúlik a világháborúval beköszöntő 20. század első felébe.

József nádor (1776–1847) A képzeletbeli album első lapjára illik a népszerű Habsburg főherceget helyezni, aki a 19. század első felében sokat tett a Városerdőcske közparkká fejlesztéséért. Az évek során gyakori vendége lett a Ligetnek. Kedvelt tartózkodási helye a tópart volt, ahol a szép budai panoráma mellett a halak etetése jelentette számára a kikapcsolódást. A nevéhez fűződik egy nevezetes esemény, az első vizahalászat megrendezése 1839-ben. Erre az alkalomra díszes emelvényt építettek számára a Páva-szigeten, a köznép pedig a tó partjáról figyelte Schwarz halászmester bemutatóját. Miután szakszerűen kifogták az előző nap a tóba engedett hatalmas dunai vizát, a zsákmányt felpántlikázták és kocsin körbevitték a Terézvárosban. Estefelé pedig, a nap fénypontjaként, a vizát halászlé kíséretében jóízűen elfogyasztották. A nádor vizahalászata nagy sikert aratott. Ettől kezdve gyakran rendeztek a Városligeti tónál hasonló népünnepélyeket, amelyek zenés, táncos halvacsorával végződtek.

Liszt Ferenc (1811 – 1886) József nádor rendszerint nem egyedül kocsizott ki a Városligetbe, gyakran vele volt leánya is. Pestről szóló könyvében Ágai Adolf gyermekkori élményeként megörökítette a pillanatot, amikor egy koratavaszi napon a királyi kisasszony a Hattyú-sziget avarában keresgélve, néhány ibolyaszálat talált, és s boldogan szaladt velük az édesapjához. Hermina hercegnőnek azonban rövid életet szabott ki a sors, 25 évesen elhunyt. Emlékére közadakozásból kápolnát emeltek a Városliget peremén, amelyet 1856. szeptember 8-án, Kisasszony napján szentelt fel Scitovszky János hercegprímás. A felszentelési ünnepség legnagyobb visszhangot kiváltó mozzanata Liszt Ferenc jelenléte volt, aki személyesen vezényelte Férfikari miséjét. Liszt alig két héttel korábban, augusztus végén, két hatalmas visszhangot kiváltó pesti főpróbán mutatta be Esztergomi miséjét. Fellépését a ligeti templomavatón is óriási érdeklődés fogadta. A Hermina-kápolna azóta Liszt-emlékhely, amit a külső falán elhelyezett emléktábla is jelez.
 

Deák Ferenc (1803 – 1876) A haza bölcsének Városligetben töltött délutánjai köré valóságos legendakör szövődött. Miután 1854-ben a fővárosba költözött, 15 éven át az Angol Királynő szállóban bérelt szerény lakosztályt, a Vigadó szomszédságában. A nyarak egy részét pedig a Városliget környékén töltötte. Éveken át a rokonsághoz tartozó Nedeczky családnál vendégeskedett, majd 1874–75-ben májustól októberig a Városligeti fasorban, a Schwartz-, illetve a Deutsch-villában töltötte a nyarat. Kedvenc tartózkodási helye a Ligetben a Körönd volt, ahol egy idős 48-as honvédtől bérelte állandó székét. Valóságos udvartartás gyűlt itt köréje nap mint nap, el is nevezték Deák városligeti szeánszait „kis országgyűlésnek”. Az 1866-ban megnyílt Állatkertnek is rendszeres látogatója lett. Kedvenc állatát, Kristófot, a barnamedvét szívesen etetgette mindenféle csemegével. Puritán életviteléhez Deák a közlekedés terén is ragaszkodott. Az időjárástól függően kisétált vagy omnibuszon döcögött a Ligetbe. A visszaemlékezések szerint tisztelői hiába ajánlották fel számára fogatukat. Ha tanácsot, közbenjárást akartak kérni, csak omnibuszra szállva, a köznép közé vegyülve kísérhették el. Ilyenkor az elegáns fogat üresen baktatott az utasokkal zsúfolásig teli omnibusz mögött a Városligetig.

Arany János (1817 - 1882) Az Arany-emlékévben nem lenne illendő kihagyni a Ligetben megforduló hírességek sorából kétszáz éve született, nagy nemzeti költőnket. A pesti életbe nehezen beilleszkedő, a nyüzsgő nagyvárosi világgal teljesen soha nem azonosuló Arany nemcsak a Margitsziget tölgyei alatt talált megnyugvást. Évtizedeken át látogatta a Városligetet is. "Járom a ligetet, mely szép zöld és finom, mint tavasszal, miután a sarjut lekaszálták és felgyűjtötték" – írta 1874-ben fiának. Az omnibuszon gyakran utazott együtt a szintén a Ligetbe igyekvő Deák Ferenccel. Ének a pesti Ligetről című, 1877 őszére datált versében élvezetes, színes leírását adja a Városligetnek. Soraiból kitűnik, hogy alaposan ismeri az itt zajló életet. Ám nem lenne nagy költő, ha megelégedne a realisztikus leírással. Költeménye a titokzatos ligeti sírkövet megidéző utolsó versszakban a filozofikus meditáció szférájába emelkedik:

           El is megyek, tán nemsokára,

             Hír-név, dicsőség nem maraszt;

         Tudom, mit ér fagyos sugára,

   Itt is megtanulhattam azt:

     Nyerd bár világi életedben

       Ég s föld minden koszoruit:

          Neved csak az, mit e ligetben

   Egy sirkő rád olvas: Fuit.

Ferenc József (1830 – 1916) Osztrák császárként már az 1850-es években megfordult a Városligetben, amikor megtekintette az ott működő majorságot. Évtizedeken át visszatérő látogatója magyar királlyá koronázásától, 1867-től kezdve lett a Ligetnek. Személyesen nyitotta meg 1896-ban az Ezredéves Kiállítást, végigutazott a róla elnevezett millenniumi földalattin, felavatta a Műcsarnokot, majd 1906-ban a Szépművészeti Múzeumot. Az Anonymus szobrot ő ajándékozta a fővárosnak, 1908-ban pedig sokak meglepetésére megjelent megtagadott fia, Rudolf főherceg ligeti szobrának avatásán. Az arisztokrácia Stefánia úti pihenőhelyén, a Park Klubban többször is megfordult. 1904-ben innen nézte végig az autós virágkorzót. Még a Beketow Cirkusz előadását is megtekintette két alkalommal. Felesége, Erzsébet királyné többször elkisérte, de önállóan is többször megfordult a Ligetben. Egy 1867-ben tett állatkerti séta után ő beszélte rá a császárt, hogy a schönbrunni állatkert egyik zsiráfját ajándékozza az egzotikus állatokban hiányt szenvedő pesti intézménynek.
 

Erzsébet királyné (1837 – 1898)  Az arisztokrácia sok neves tagja, többek között gróf Széchenyi István is rendszeresen lovagolt a városligeti fák között. 1866-ban azután Ferenc József és neje tett sétalovaglást a Ligetben. A királyné, született Wittelsbach Erzsébet Amália Eugénia bajor hercegnő, közismert becenevén Sissi korának egyik legjobb női lovasa volt. Lehet, hogy az ő kérésére történt a ligeti lovastúra. A legendás ligeti por ezúttal nem zavarta a királyi párt, mivel február elejét mutatott a naptár. A Vasárnapi Újság így számolt be a Városliget lovaglásra történő használatát reprezentáló eseményről: „Ő Felségeik sétalovaglása a Városligetben. Szerdán délután 1 órakor Ő Felségeik zárt hintóban a lövöldébe kocsiztak, hol őket a városi főkapitány, Thaisz Elek fogadta. Itt már udvari lovászok vártak nyerges paripákkal, melyeken Ő Felségeik sétalovaglást tettek a Városliget lombtalan fasorai között, s a rondeau-t egyszer körüllovagolva, visszatértek a lövöldébe, hol az időközben összecsoportosult nép őket zajos éljenzéssel fogadta.”
 

Stróbl Alajos (1856 – 1926)  Amikor beköszöntött a tél, az arisztokrácia tagjai is szívesen korcsolyáztak a Városligeti tó jegén. A farsang közeledtével pedig a Pesti Korcsolyázó Egylet jelmezes jégkarneválokat rendezett, amelyek kiemelkedő társasági eseménynek számítottak. A legsikerültebb volt ezek közül az 1909. évi, amikor társaságbeli urak és hölgyek gyönyörű magyar jelmezekben, művészek közreműködésével megelevenítették Mátyás királlyá koronázását a Duna jegén. A tó körüli átalakítási munkákat nem kisebb mester irányította, mint Stróbl Alajos, a kor egyik vezető szobrásza. Nevéhez fűződik többek között Szent István lovasszobra a Halászbástyán, Arany János szobra a Múzeumkertben, gróf Károlyi Sándor szobra a Ligetben. Segítőivel Stróbl hóból és jégből megformálta a középkori Pest dunaparti házikóit, valamint Mátyás király hatalmas, a rekordok könyvébe illő hószobrát. Érdemes megemlékezni a korcsolyás felvonulás neves résztvevőiről is. A díszmenetben Mátyás királyt gróf Andrássy Károly, Pogyebrád cseh királyt báró Pongrácz Albert, lányát, Erzsébetet gróf Bethlen Istvánné személyesítette meg. József királyi herceg és Auguszta hercegasszony is megjelentek a jégkarnevál nézői között.

 

Nicola Tesla (1856 – 1943) Regényíró sem tudna különbet kitalálni egy világraszóló találmány születésének ligeti történeténél. Főszereplője a 25 éves Nicola Tesla, aki 1881-ben Pesten, a Puskás Tivadar-féle telefonközpont üzembehelyezésén dolgozott technikusként. Érkezése után néhány hónappal a megfeszített munkától idegösszeomlást kapott. Érzékszervei állítólag olyan érzékenyekké váltak, hogy esténként hallotta a Városliget fái között repkedő denevérek szárnyának surrogását. Ha pedig távolabb, az állatkertben felbőgött az oroszlán, fájdalmasan a füléhez kapott, mert úgy érezte, beszakad az üvöltéstől a dobhártyája. De hogyan került Tesla a Városligetbe? Munkatársa és jóbarátja, Szigeti Antal ösztönzésére. Ő beszélte rá a rendszeres testmozgásra és a szabadban tett sétákra, amelyektől fokozatosan visszanyerte egészségét. Egy fennmaradt és több változatban elterjedt anekdota szerint Tesla Szigetivel sétált a Városligetben, és épp Goethe Faustját idézte: Az istenség lehull, pár pillanat még / szerezhet testi szárnyat is az ember! Ebben a pillanatban bevillant agyába a felismerés: egy ötlet, amit rögtön le is rajzolt sétabotjával a Városliget porába barátjának. Ez volt a váltóáramú dinamó és motor működésének első elvi rajza. Lehet, hogy pontosan nem így esett meg a dolog. De az bizonyosnak tűnik, hogy Tesla 1881-ben, a pesti séták során találta fel a váltóáramú berendezések működési elvét. Gyógyulása után Teslát kinevezték a telefonközpont főmérnökévé, de néhány hónap múlva felmondott, és Puskás Tivadar ajánlásával a Continental Edison Company franciaországi részlegénél helyezkedett el. Egy strassburgi kiküldetése alatt, 1883-ban készítette el váltakozóáramú motorjának első kísérleti példányát. A többi már történelem: 1884-ben áthajózott Amerikába, 1888-ban pedig szabadalmat kapott a városligeti és dunaparti séták során feltalált motorjára, amelyet sokan az emberiség tíz legfontosabb találmánya közé sorolnak és a mai napig elektromos berendezéseink alapja.

 

Karinthy Frigyes (1887 – 1938) Nagy írónk, ha csak néhány sorban is, de szinte kivétel nélkül felidézik a Városligetet. Krúdy Gyula regényalakja, Ben, az elcsapott zsoké a Ligetben találkozik Rizilivel, az unatkozó úrhölggyel. Szép Ernő Lila ákác című művében Tóth Manci egy ligeti lila akác alatt szeret bele Csacsinszky Pálba, a szegény költőbe. Molnár Ferenc darabjának hőse, Liliom, hintáslegény a Vurstliban. Tersánszky Józsi Jenőről pedig tudjuk, hogy Kakuk Marci című regényét a park padjain ülve kezdte írni, és  furulya játékával is gyakran szórakoztatta a ligeti közönséget. Karinthy Frigyestől nem csak szöveget tudunk idézni, hanem maga is feltűnik több városligeti fotón. Vidám társaság tagjaként örökítették meg egy vurstliban készült gyorsfotón. Még izgalmasabb az I. világháború idejéből, 1918-ból származó újságírónapi felvétel. A jótékony célú rendezvény tréfás virslievő versenyének zsűritagjaként, feladata teljesítése közben, kissé csapzottan láthatjuk a színpadon a zsurnalisztaként is nagy népszerűségnek örvendő írót.  
 

Csontváry Kosztka Tivadar (1853 – 1919) Az írók, zenészek, szobrászok mellett a festőknek is kedvelt helye volt a Városliget. A közeli Epreskert műtermeiből gyakran vonultak ki festőállványaikkal a szabadba, a Liget fái közé, ahol remek témákat találtak a plein air festéshez. Hosszan sorolhatnánk a neveket Mednyánszy Lászlótól Rippl-Rónai Józsefig, Scheiber Hugótól Kmetty Jánosig. Akadt azonban egy olyan művész, aki számára nem festői témát, hanem egyedülálló kiállítási lehetőséget kínált a Liget. Csontváry Kosztka Tivadarról van szó, aki monumentális képeit csak az Iparcsarnok hatalmas belső terében tudta kiállítani úgy, hogy a nézőknek mindegyik képre megfelelő rálátása legyen. Itt rendezte meg 1905-ben első, 1908-ban pedig második hazai képkiállítását. A látogatókat rendszerint személyesen kísérte körbe. Ferenczy Károly derűsen idézte fel tanítványainak ligeti kiállítási élményét: – Képzeljétek, a hóbortos egy nagy papírtölcsért nyomott a kezembe, hogy ezen keresztül nézzem kukucskálva a képeit, különben térfogatban, nagyságuk miatt szétesnek. Maga Csontváry annyira elégedett volt a környezettel, hogy az életművét bemutató múzeum helyszínéül is a Városligetet szemelte ki. Mivel akkurátus ember volt, pontosan kidolgozta, hogy melyik teremben mely műveket mutassák be, ha majd felépül állandó múzeuma a Ligetben. S milyen az élet: a festőzseni fantasztikusnak tűnő terve hajszál híján megvalósult. Hagyatékának megmentője és gondozója, Gerlóczy Gedeon 1963-ban kidolgozta a városligeti Csontváry-múzeum építészeti koncepciótervét. Modernista, tájba simuló épületet tervezett, felülről jövő, természetes megvilágítással, átriummal, koncertteremmel. A kiállítótérben elegendő távolság lett volna a rálátáshoz minden nagy festményre. A visszaemlékezések szerint Gerlóczy tárgyalásokat is kezdeményezett az illetékesekkel a megvalósításról. A hagyaték végül mégsem a Városligetbe került, hanem Pécs városa teremtette meg a feltételeket a nagyméretű képek bemutatásához.