Európa legrégebbi mesterséges jégfelülete:
a városligeti műjégpálya
Otthonra talált a ligeti tavon a magyar korcsolyasport
A városligeti korcsolyaszezon a a 19. században erősen függött az időjárás szeszélyétől. A tó ugyanis egészen 1895-ig nem volt szabályozott. A vizét nem lehetett leengedni, a hatóság pedig csak akkor engedélyezte a korcsolyázást, ha az úszó jég vastagsága elérte a tíz centimétert. A helyzetet tovább rontotta, hogy a 20. század elejére a Városliget fokozatosan körbeépült. Emiatt megváltozott a tó és az egész Liget mikroklímája. A téli hónapok a város belsejében már nem jártak a korábban megszokott lehűléssel. Ritkábban és rövidebb időre fagyott be a tó, lerövidültek az addig is kiszámíthatalan időtartamú korcsolyaszezonok. A tó vízszintjének szabályozásával és medrének lebetonozásával javítani tudták ugyan a korcsolyázás feltételeit, de egyre erősödött az időjárástól független műjégpálya iránti igény. A Budapesti Korcsolyázó Egylet el is készíttette az 1910-es évek elején a terveket, ám a megvalósítást megakasztotta az I. világháború kitörése. Végül 1926-ra készült el Európa második gépi hűtésű műjégpályája.
