Dira Ferenc egykori ligetlakó emlékei a Városligetről 

Nem sokan mondhatják el magukról, hogy nemcsak szórakozni, pihenni, netán gyerekkorukban játszani jártak a Városligetbe, hanem ott is laktak – Dira Ferenc ezen kevesek közé tartozik. Jó régen költözött ide, bár esetében a „költözött” szó erős túlzás, merthogy akkor még nem volt kimondottan költöző képes korban, lévén, hogy kilenc nap hiányzott az egyéves születésnapjához. - Bognár Nándor írása a LigetVáros újságból.

Mindez még 1931-ben történt, mikor is édesapjának – mivel az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat szolgálatába lépett – munkahelye a Műcsarnok lett. Itt kaptak szolgálati lakást december ötödikén, mégpedig a múzeum épületének Aréna – ma Dózsa György – út felőli első oldalszárnyának emeletén. Itt lakott a család 1950 decemberéig, igaz, a fiatalember csak októberig, hiszen akkor behívták katonának.

Liget Budapest Projekt Városliget

Ez a „saját” játszótér, amit a ligeti helyszín kínált, érdekes barátságokat is hozott. Volt például egy kisfiú, akivel sokat játszottak együtt, akinek édesapja a Mezőgazdasági Múzeumban volt teremőr, és aki családjával a Vajdahunyad várban, a bejárati kapu egyik tornyában lakott. Vasárnaponként ministrált a várban, a Jáki kápolnában, ha meg lehetősége nyílt rá, akkor az orgonát próbálgatta. Később Kárpáti József néven lett ismert, mint orgonaművész.

Liget Budapest Projekt Városliget
"Édesapámmal a Műcsarnok melletti sétányon, 1942." A jobbra lévő park helyén lett a Felvonulási-tér.

A Városliget pedig maga volt a csoda, úgy egészében, a háború előtt, meg egy ideig utána is. A 85 éves egykori ligetlakó valósággal felvillanyozódik, amikor azt próbálja érzékeltetni: hogyan is volt itt sétáló meg játszó terület, sok és jó levegő, és hozzá kiegészítő, ma úgy mondanánk: szolgáltató épületek. Nemcsak a Mezőgazdasági Múzeum és a Közlekedési Múzeum, nemcsak a Műjégpálya és a Széchenyi fürdő, és nem csak az időszakos nemzetközi vásárok az Iparcsarnokban, hanem egyéb létesítmények is várták a látogatókat. Mert volt mutatványos tér és Fortuna mozi, Alpesi falu és Angol – majd Vidám – Park, Fényes Cirkusz – ma fővárosi Nagycirkusz – meg persze a tó, télen korcsolyázáshoz, nyáron csónakázási lehetőséggel, és az egészet körbevette a Hősök tere után felszínre bukkanó, a tó mellett körbefutó földalatti villamos. Az Aréna út és Ajtósi Dürer sor sarkán állt az Erzsébetvárosi Színház, amelynek épületét újra és újra érdemes volt megnézni a Garay téri piac felé menet. Az sem volt zavaró, hogy a liget néha otthont adott kerékpár-, sőt, motorversenynek is – már csak azért sem, mert a versenyek alakulását kiválóan lehetett figyelemmel kísérni a műcsarnoki lakás ablakából, sőt kimászva, a tetőről is.

Liget Budapest Projekt Városliget
"Édesapámmal a Sió díszkút előtt, háttérben az Iparcsarnok főbejárata, 1942."

Mostanában már nem nagyon jár a Ligetbe Dira Ferenc, és ezt szomorúan mondja, pedig életkorától még nyugodtan járhatna – nem olyan sok az a 85 év –, de attól tart, hogy azt a fajta Városligetet, ami volt, azt nagyon nehéz lesz visszaállítani. Nem arról van szó, hogy valamiféle sima rétnek kellene itt lenni, szükség van az épületekre, amelyek sokféle funkciót láthatnak el, de a mostani autóforgalom, füst, zaj, a gondozatlan területek, az elhanyagolt építmények – nos, ezek azok, amiket nagyon rossznak tart. Régen, ahogy mondja, anyukák hozták ki ide kis gyerekeiket, a Weingruber vendéglő mellett térzene volt, és ami talán a legérdekesebb, hogy vasárnaponként hatalmas tömeg jött ki, de eloszlott, nem volt zsúfoltság. Az emberek jól érezték magukat, ettek, ittak, szórakoztak, beszélgettek, és itt mindenki egyforma volt: házmester és postás, bádogos és vízszerelő, hivatalnok és sofőr, nem számított, a lényeg az volt, ahogy a régi slágerben elhangzott: „Ujjé, a ligetben nagyszerű, ujjé, hogy mulat a nép”. Mindehhez jó levegő, szép, gondozott környezet társult. Persze, az emberek is változnak, meg az igényeik is, ma már kevesebb anyuka tudja kihozni a gyerekét hétköznap, mert dolgozik, nagyobb az igény testmozgásra, futásra, esetleg kispályás focira, szóval valahogy mai igényekre lefordítva kellene visszahozni a régi ligetet. Hogy ez mennyire sikerül majd, arra nagyon kíváncsi a 85 éves egykori ligetlakó, Dira Ferenc. Annak örül, hogy megszűnik a széles beton Felvonulási tér, ahol korábban zöld terület volt; hogy lebontják a Közlekedési Múzeum néhány évtizede hozzáillesztett pavilonját és visszaépítik a kupolát; hogy az egykori patinás Iparcsarnok helyére épített, csúf garázshoz hasonlatos Petőfi Csarnok sem marad meg – valahogy a régi „ligethangulatot”, azt szeretné igazán visszakapni.