Ligeti street food: a sósperectől a kolbászgyárig

Az új városligeti pavilonokról közreadott hírekben olvashattuk, hogy lesz közöttük egy street food egység is. A street food (utcai ennivaló) elnevezést világszerte használják az olyan ételek elnevezésére, amelyeket kézből falhatunk be menet közben az utcán, vagy ha időnk engedi, kényelmesen sétálva egy parkban. A piaci és utcai árusoknál kapható falatok az ókortól napjainkig minden kultúrában népszerűek voltak. A street food legújabb hulláma a fővárost is elérte, gombamód szaporodnak a Duna mindkét oldalán a gyorsételeket kínáló helyek. A magyar ember klasszikus utcai ételei közé tartozik a perec, a lángos, a kolbász, a főtt kukorica, a sült gesztenye, az édességek közül a fagylalt, a vattacukor, a kürtőskalács. A Városliget múltjába visszatekintve is gazdag hagyományát találjuk a kézből fogyasztható ételeknek.

Sokféle forrás tanúskodik arról, hogy a ligeti árusok már a 19. század elejétől kínálták olcsó, séta közben vagy padon üldögélve megehető portékájukat. Képeken az 1860-as évek végétől bukkan fel a téma nyomtatott sajtóban. Az egyik legelső ligeti street food ábrázolás egy karikatura a Borsszem Jankó című szatírikus hetilap 1869 augusztusi számában. A városligeti színkör népes közönsége egyszerre hallhatja az éhező, szomjazó rab drámai monológját a színpadról és a vízárus és a kolbászárus vevőcsalogató kiabálását odakintről, miközben a fasorban elegáns dámák és keménykalapos urak korzóznak. A humorral teli újságrajz hitelesen adja vissza a kiegyezést követő évek városligeti hangulatát.

Liget Budapest Projekt Pavilonkert Street foodA forró kolbász és a friss ivóvíz kezdettől szerepelt a városligeti kínálatban. A kolbász mellé kínált kenyér a karikírozás jegyében kerülhetett a rajzon a puszta földre (Borsszem Jankó, 1869. 85. szám)

Pavilonok, bódék és kioszkok a Ligetben - 2. rész

A Városliget fénykorában, az 1870-es évektől az I. világháborúig terjedő időszakban, de még a két világháború között is nagy volt a különbség a hétköznapok és a vasárnapok közönsége között. A hétköznapokon az úri nép, az arisztokrácia és a pesti polgárság használta a Ligetet. A kellemes környezet számukra elsősorban a társas élet színtereként szolgált. A korzó a hétköznapokon délután élénkült fel igazán. A zenepavilonokból szólt a zene, körülöttük színes forgatagban kavargott a fővárosi elit. Itt mutatták be a legújabb divat szerinti toaletteket a hölgyek, korzózás, sétálás, kávézás közben itt találkoztak a barátok, ismerősök. 

Liget Budapest Projekt Pavilonkert
Az Ezredéves Kiállítás korzója az Iparcsarnok előtt, középpontban a zenepavilonnal (Goró Lajos rajza, Vasárnapi Újság, 1896. 42. szám) 

A Stefánia út megnyitását követően, az 1880-as évektől a Városliget nevezetes látványosságának számított délutánonként a lovas és kocsikorzó. A Fővárosi Lapokban, 1893-ban megjelent írásában Adorján Sándor így festette le a Stefánia-korzót: „A „társaság” itt van mind. Gyönyörű lovak, ezüstös szerszámok, csillogó fényességű hintók egymásután karikáznak előttünk, mutatva, hogy minő méltósággal és elfojtott ásítással hurcoltatják magukat gazdáik a fasor egyik végétől a másikig. Kiváló figyelmet csupán arra fordítanak, hogy minél több ösmerőst fedezhessenek föl, akiknek köszönését kiváló nyájasságú leereszkedéssel fogadhassák.”  A korzó népe kocsizott, gyalogolt vagy az út menti székeken ült és bámulta egymást. A Stefánián az egyik fő elfoglaltság a többiek megnézése és kritizálása volt. Ez számított a legfontosabb témának a hosszú Buchwald-széksoron üldögélve vagy séta közben. Mikor azután a hölgyek elfáradtak, a családokat, baráti társaságokat Kolegerszky Viktor elegáns kioszkja várta, ahol minden délután katonazene szólt, és kávézás közben folytathatták a korzó izgalmas eseményeinek megbeszélését.
 

Liget Budapest Projekt Pavilonkert
Kolegerszky Viktor elegáns kioszkja a korzó mellett, a Stefánia úton (képeslap, 1904)

A hétköznapokat munkával töltő alsóbb rétegek – bakák, cselédek, kétkezi munkások – a ritka kivételektől eltekintve vasárnaponként és az ünnepnapokon jutottak el a Ligetbe. Ők elsősorban szórakozni akartak, kikapcsolódni a hétköznapok egyhangúságából. A mutatványos bódék vasárnaponként már kora hajnalban kinyitottak. Az úri közönségtől elkülönülve, a vurstli környékén hajnaltól késő estig folyt a felszabadult szórakozás, mely sokszor féktelen mulatozásba csapott át. A Ligetnek ez a tömegek által látogatott, északi része kevésbé volt parkosított és rendezett, de a látványos homlokzatú mulatóbódék valóságos mesevilágot varázsoltak a szórakozni vágyók köré.

Liget Budapest Projekt Pavilonkert
A vurstli főutcája a látványos homlokzatú mulató bódékkal (képeslap 1900 körül) 

Természetesen akadt a mulató bódék között néhány igényesebb kivitelű építmény is. Az alábbi képeslap bal oldalán a Scheffner-féle körhinta pavilonja látható, mögötte a Feszty-körkép második épületének tetőzete. A 2. világháborúban az utóbbi megsemmisült, a körhinta azonban túlélte a háborút, s a vurstli mulató bódéi közül egyetlenként, napjainkig fennmaradt. 1950-2013 között a Vidámpark üzemeltette, azóta pedig az Állatkert működteti a műemlékké nyilvánított pavilont, melynek 1997-es rekonstrukciója kiérdemelte a rangos Europa Nostra-díjat. Az Állatkeri körút mentén álló régi körhintaház nyolcszögletes alaprajzú, szecessziós stílusú épület. Belül barokkos-rokokós falfestmények díszítik. Sátortető fedi, a tetején nyolcszögletű laternával. Belsejében, a mesébe illő, vidám hangulatú körhintán, faragott falovacskák, csónakok, forgó gondolák és tükrös hintók kaptak helyet. A központi korongrészen pedig egy díszes pavilont helyeztek el, mintha ezzel utalnának – pavilon a pavilonban – a környezetre, a többi városligeti pavilonra.
 

Liget Budapest Projekt Pavilonkert
Az 1997-ben műemléki védelem alá helyezett körhintapavilon közvetlenül megépítése után eredeti környezetében, a Vurstliban (képeslap, 1906 körül)

A Városliget életének megvolt a bejáratott, hagyományokon alapuló rendje egészen a 2. világháborúig, amikor a bombázások brutálisan lerombolták a létesítmények jelentős részét. A polgári életforma színtereinek és intézményeinek egész sora tűnt el. Az enyészeté lett a Gerbeaud Pavilon, a Fővárosi Nagyvendéglő, a Stefánia úti kioszk, az impozáns Iparcsarnok. A szovjet megszállás hátszelével létrejött új rend pedig megpróbálta módszeresen felszámolni a hagyományokon alapuló polgári életforma alapjait is. Az úrinak minősített Angolparkot a dolgozók Vidámparkjává alakították. Az egykori, elegáns kávézók és kioszkok helyén állami vállalatok igénytelenebb megjelenésű kerthelyiségei fogadták a kicserélődött vendégkört.
 

Liget Budapest Projekt Pavilonkert
Szocialista korszakbeli, elhanyagolt környezetű büfépavilon az Állatkert főbejárata közelében, 1961-ben (Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.c.10)

Az előző korszak megmaradt építményeit – a Széchenyi Fürdőt, Vajdahunyad várát, a régi Műcsarnokot, a megcsonkított Közlekedési Múzeumot – úgy-ahogy rendbetették, de időtálló új létesítmény gyakorlatilag nem épült a Liget területén az elmúlt fél évszázadban. A BNV-k kiállítási pavilonjai között akadt ugyan néhány figyelemre méltó, de ezeket egy kivétellel vagy elbontották vagy a kiállítás bezárása után máshol állították fel. Az 1970-es évek elején kivonuló nemzetközi vásár néhány lepukkant irodaépületet hagyott maga után.

Liget Budapest Projekt Pavilonkert
A Ganz Hajógyár ízléses kiállítási pavilonja a városligeti tavon, az 1967-es Budapesti Nemzetközi Vásáron. (Fortepan / Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény)
Liget Budapest Projekt Pavilonkert
A BNV másik arca: a meglepő nevű „Turist Étterem” nevénél is meghökkentőbb kinézetű pavilonja 1971-ben, a Budapesti Nemzetközi Vásáron. Az igényesen megtervezett kiállítási pavilonok között feltűnő, összetákolt vendéglátó bódék színvonala mai szemmel igencsak megmosolyogtató (Fortepan / Bauer Sándor)

Összességében a szocialista korszak 21. századi hagyatéka egy szedett-vedett, bódékkal tűzdelt épületkavalkád. Ennek az igénytelenségnek vethet véget a Liget megújításának átfogó programja, melynek része a most megnyíló Pavilonkert. Ha a Feszl-féle tervek alapján emelt pavilonokat beillesztjük a Liget vázlatosan bemutatott építménytörténetébe, jobban megérthetjük, mire is szolgálnak. Az ócska bódékat felváltó új pavilonok egyrészt betöltik azt a kereskedelmi funkciót, melyre valós igény mutatkozik az ide érkezők részéről. A látogatók azonban nem vásárolni jönnek elsősorban a Ligetbe. A számukra igazán fontos szolgáltatást a vendéglátó pavilonok és a felújított villamos-végállomás nyújtják majd. A kávézó, a cukrászda és étkezde elsődleges feladata a szabadtéri étel- és italfogyasztás kiszolgálása lesz, ezáltal életre kelhet egy új, szabadtéri kioszk. A múlt ismeretében jó lenne minél több asztalt és széket elhelyezni a pavilonok körül, hogy a Városligetbe látogatók a szabadban, a teraszokon vagy a napernyők alá leülve étkezés, kávézás közben nézelődhessenek, beszélgethessenek. Létrejöhet a társasági élet egy újabb színtere a fővárosban,  illeszkedve a hely szelleméhez, az évszázados városligeti hagyományhoz.                                                                                                                                  

Liget Budapest Projekt Pavilonkert
Látványterv a tavasszal megnyíló Pavilonkert szabadtéri kávézójáról (Városliget Zrt.)