Tavaszi virágkorzók, kerti ünnepélyek és virágok csatája a Ligetben

Pest város kertészete 1867-ben, a Városligetben kezdte meg működését Fuchs Emil (1830-1896) irányításával. A növényházakat a Páva-szigeten alakították ki, ahol felügyelői házat is építettek. Fuchs Emil 35 évesen, 1865-ben váltotta a városi főkertészi hivatal élén Pecz Ármint, az állatkerti park tervezőjét. Gondozásba vette az elhanyagolt Városligetet, fasorokat és virágos parkokat alakított ki. Munkája eredményeként jelentek meg a városligeti rondón (ismertebb nevén Köröndön) is az első virágágyások. A Körönd színpompás rózsakertje akkoriban a Liget egyik közismert látványossága volt.

Liget Budapest Projekt VárosligetA Nebbien Henrik irányításával 1817-ben elkezdett munkálatok során virágágyásokkal díszített, árnyas sétányokat alakítottak ki a városligeti tó partján (Josef Kuwasseg: Im Stadtwäldchen, kőnyomat, részlet, 1830-as évek)


A ligeti zenepavilonok fénykora

A 19. századi parkok legtöbb látogatót vonzó programja a térzene volt. Többnyire katonazenekarok játszottak, alkalmi helyszíneken, a forgalmas sétautak közelében vagy egy-egy nagyobb, táncra is alkalmas tisztáson. Az állandó helyre épített zenepavilonok először az angol parképítészetben jelentek meg. Az 1800-as évek második felére olyan népszerűvé váltak, hogy nélkülük nem is tekintettek egy nyilvános parkot teljes értékűnek.

Liget Budapest Városliget Magyar Zene Háza Zenepavilonok"A Vauxhall Garden egyik legnevezetesebb mulatsági helye Londonnak nyárban" - jegyezte fel naplójába a világutazó Bölöni Farkas Sándor az 1830-as évek elején. A korabeli metszeten sétáló, táncoló közönség a Vauxhall Garden egyik zenepavilonja előtt (Garden of Ideas by Simon Elliott, CC 4.0)

Ismeretlen katonák

Bő egy héttel ezelőtt érdekes leletek bukkantak elő a földből a Városligetben, amelyek mind a környékbeli lakók, mind a közműkiváltáson dolgozó szakemberek érdeklődését felkeltették. Az sem szokványos, hogy szarmata (ókori török nyelvű nép, a szkíták közeli rokonai) cserépedények darabjait találják meg a régészek egy vízcső kiváltásához ásott árokban, alig másfél méterrel az Ajtósi Dürer sor alatt, de ez után jött csak a nagyobb megdöbbenés, mikor emberi csontok kerültek elő nem messze onnan, a Dózsa György úti kereszteződés Liget felé eső oldalán.

Liget Budapest Projekt Városliget

Tavaszünnep a Városligetben

A városi emberek számára kétszáz évvel ezelőtt olyan fontos eseménynek számított a sötét és hideg telet felváltó tavasz beköszöntése, hogy megünnepelték. Mivel húsvét időpontja mindig más napra esett a naptárban, valamint ilyenkor még nem is volt igazán jó idő, a tavaszünnep május első napjához kötődött. A majálisozás, mely először a főúri körökben jelent meg családi ünnepként, az 1800-as évek elején gyorsan elterjedt. Általános szokássá vált május első napján az újraéledő természetbe tett kirándulás. Tömegeket vonzott a szabadban való tartózkodás örömének átélése közös családi sétával, játékkal, tánccal. Pest lakói számára a majális legfőbb célpontja fokozatosan a Városliget lett.

Liget Budapest Városliget Majális A séták kedvelt célpontja a szigetekkel tűzdelt tó környéke volt, ahonnan akkoriban még látható volt a budai panoráma. A képen csónakázók a Drót-szigetnél (Carl Schwindt: Zwölf Monate in Pesth, 1837 körül)

Ligeti street food: a sósperectől a kolbászgyárig

Az új városligeti pavilonokról közreadott hírekben olvashattuk, hogy lesz közöttük egy street food egység is. A street food (utcai ennivaló) elnevezést világszerte használják az olyan ételek elnevezésére, amelyeket kézből falhatunk be menet közben az utcán, vagy ha időnk engedi, kényelmesen sétálva egy parkban. A piaci és utcai árusoknál kapható falatok az ókortól napjainkig minden kultúrában népszerűek voltak. A street food legújabb hulláma a fővárost is elérte, gombamód szaporodnak a Duna mindkét oldalán a gyorsételeket kínáló helyek. A magyar ember klasszikus utcai ételei közé tartozik a perec, a lángos, a kolbász, a főtt kukorica, a sült gesztenye, az édességek közül a fagylalt, a vattacukor, a kürtőskalács. A Városliget múltjába visszatekintve is gazdag hagyományát találjuk a kézből fogyasztható ételeknek.

Sokféle forrás tanúskodik arról, hogy a ligeti árusok már a 19. század elejétől kínálták olcsó, séta közben vagy padon üldögélve megehető portékájukat. Képeken az 1860-as évek végétől bukkan fel a téma nyomtatott sajtóban. Az egyik legelső ligeti street food ábrázolás egy karikatura a Borsszem Jankó című szatírikus hetilap 1869 augusztusi számában. A városligeti színkör népes közönsége egyszerre hallhatja az éhező, szomjazó rab drámai monológját a színpadról és a vízárus és a kolbászárus vevőcsalogató kiabálását odakintről, miközben a fasorban elegáns dámák és keménykalapos urak korzóznak. A humorral teli újságrajz hitelesen adja vissza a kiegyezést követő évek városligeti hangulatát.

Liget Budapest Projekt Pavilonkert Street foodA forró kolbász és a friss ivóvíz kezdettől szerepelt a városligeti kínálatban. A kolbász mellé kínált kenyér a karikírozás jegyében kerülhetett a rajzon a puszta földre (Borsszem Jankó, 1869. 85. szám)