Állatok a Városliget szigetein és vizeiben

Díszes pávák, elegáns hattyúk, surrogó denevérek


Mielőtt a pestiek kirándulóhelyévé vált volna, a mai Városliget területe évszázadokig kiváló vadászterületnek számított. A vízfolyásokban halak, a mocsaras nádasokban vízimadarak és kisebb emlősök éltek. Nagyvadak - bölények, szarvasok, vaddisznók - vonultak a ligetes erdőfoltokon át a közeli itatókra. A Duna-Tisza köze mindenféle vadon élő állata megfordult errefelé a nyulaktól a rókákig, vadmacskákig. Amikor 1866-ban megnyílt az Állatkert, megjelentek a zárt kifutókban és ketrecekben az errefelé nem honos állatfajok is. Az Állatkert egzotikus faunájával párhuzamosan, a Városliget közparkként működő részén vadon élő és háziasított állatok gazdag, változatos populációja élte és éli ma is mindennapjait. Az emberek és állatok ligeti együttélésének eseményekben gazdag krónikáskönyvéből a tavakat és szigeteket bemutató fejezetet lapozzuk fel.

Budapest Liget Budapest Projekt Városligeti-tó VárosligetAz 1840-es években készült városligeti életkép alkotója , Alt Rudolf festőművész kiváló megfigyelő volt. A Páva-szigeten, a főváros nyaralószállójának környékén egész állatseregletet örökített meg az emberek körül: szaladgáló kutyákat, békésen kapirgáló tyúkokat. A leírásokból is tudjuk, hogy a kor embere számára természetes volt az állatok közelsége (1)

Sportélet a régi Városligetben

A sport szerelmesei sem vonhatták ki magukat a Városliget vonzerejének hatása alól. Számtalan sportág képviselői választották a Ligetet az elmúlt kétszáz évben versenyek, bemutatók, edzések színhelyeként. Ünnepi rendezvényeken, sportnapokon, fesztiválokon, majálisokon a sport mindenféle változata bemutatkozott, ha másképp nem, ideiglenesen kiépített játéktereken. A próbálkozások nagyrésze alkalmi nekibuzdulának bizonyult, néhány sportág viszont meggyökerezett és tartósan otthonra talált a Ligetben.  Mindenekelőtt a téli sportok közül a korcsolyázás különféle szakágai honosodtak meg a befagyott tavon, majd a műjégen. A másik nagy csoport a technikai sportoké: a gyorsasági autó- és motorversenyzők évtizedekig száguldoztak a Liget útjain. A  lovaglás, futás, kerékpározás és a különféle labdajátékok hívei is gyakori látogatói voltak a Ligetnek, bár versenyeiket nem itt rendezték, hanem nemzetközi versenyek rendezésére alkalmas, a szabályoknak megfelelően kiépített pályákon. Ezek közül több – például a lóversenytér és a kerékpárstadion – a Liget közelébe települt. Ha fellapozzuk a ligeti sportélet 2. világháború előtti történetét, sok érdekességre, az egykori sportbarátok máig ható, remek kezdeményezéseire bukkanunk.   

A 19. századi, városligeti kiránduló társaságok jókedvűen táncoltak a szabadban és gyakran játszottak vidám, sok mozgással járó körjátékokat. Vahot Imre így idézi fel a népi hagyományokban gyökerező szokást 1864-ben, Budapesti kalauzában: "A szegényebb családok magukkal hozva ételt és italt, letelepednek az árnyas fák alá, s a nagyterjedelmű virányos mezőkön különféle játékot s mulatságot űznek, s kintornák mellett tánczolnak.” A baloldali képen szembekötősdit játszó társaság a Hermina-kápolna előtti mezőn, jobbra Künn a farkas körjáték Greguss János városligeti mulatságokat megörökítő rajzán (1)


Lovaglás. A Városliget történetének első korszakában, a 19. században a sportemberek döntő részben az arisztokrácia és a katonai elit köréből kerültek ki. Ekkoriban a lovassport számított a legnépszerűbb sportágnak. A városligeti sporttörténet nyitánya is egy lóverseny. A német nyelvű pesti újság, az Ofner Zeitung adott hírt a lófuttatásról 1802-ben. A Batthyány-erdőben, a széles, homokos talajú allén versenyzett két angol vérű kanca, nagy közönség előtt. Széchenyi István naplójából és más forrásokból tudjuk, hogy az 1830-as, 1840-es években az arisztokrácia tagjai – köztük maga Széchenyi gróf is – rendszeresen lovagoltak az egyre rendezettebb, hangulatos városligeti sétautakon. Fél évszázaddal később is elevenen élt ez a szokás. Krúdy Gyula egyik írásában felidézi az 1880-as évek közismert úrlovasait: Egy cilinderkalapos, uszályos, nagyon jó tartású, fátyolos hölgy ugratott ki az Eszterházy utcai Nemzeti Lovardából, ahol hátaslovát tartotta, s a nyeregben útját a sugárúti Köröndnek vette, ahol már a Városliget híres lovasai, mint Batthyány Elemér, Podmaniczky Frigyes, Szapáry Józsi gróf, Sziráky Jancsi gróf és mások várakoztak rá lóháton, hogy szokásos napi lovaglósétájukat elvégezzék a nemrég megnyílt Stefánia úton.”

 

Gróf Széchenyi István lóháton (balra), jobbra lófuttatásról készült korabeli újságrajz (2)


Városligeti lóversenypálya. Az 1880-1919 között fénykorát élő Városligeti lóversenypályát, hatalmas helyigénye miatt, nem a parkban alakították ki,  hanem kissé távolabb, a mai stadion területén. Mégis teljes joggal  viselte a Városliget nevét. Mivel rendkívül népszerűvé váltak a lóversenyek, az arisztokrácia értékes versenylovakat tartott a pesti paloták istállóiban. A lovak izomzatát naponta át kellett mozgatni. A járatások fő helyszíne pedig a Városliget volt. A belvárosi istállókból a pályára tartó versenylovak, valamint a nézőket szállító kocsik útvonala is az Andrássy úton, majd a Városligetet átszelő Stefánia úton vezetett a lóversenytérig. Jókai Mór így írt a lovassport által életre keltett korzóról: „A lóverseny után kocsi-corso, melynél egyik úri fogat a másikat éri kettős sorban végig az Andrássy úton, egyike Budapest legszebb látványainak.”

A hamarosan kezdődő futamon induló lovak felvezetése a közönség előtt a Városligeti lóversenytéren, 1912-ben készült felvételen (3)


Korcsolyázás. A lovaglás mellett a 19. század legnépszerűbb, szinte kizárólag férfiak által űzött sportágai a vívás, a bírkózás, a torna, valamint az atlétika különböző ágai voltak, a futástól a dobósportokig. Általában a nőknek, különösen pedig a fiatal, házasság előtt álló lányoknak ekkoriban nem volt illendő a fizikai erőkifejtést igénylő és illetlen mozdulatokkal járó sportolás. A sport férfiak által uralt világán az első rést a korcsolyázás ütötte. A magyarországi női sport bölcsője pedig a városligeti korcsolyapálya lett.

Az első városligeti korcsolyázókat megörökítő, két szélső képen még csak férfiakat látunk korcsolyával a lábukon, akik szánkótalppal felszerelt székeken üldögélő hölgyeket tolnak maguk előtt. A középső, már egyenrangúan korcsolyázó párt ábrázoló kép 1884-ben jelent meg a Vasárnapi Újságban (4)


Nők a jégen.  Amikor Kresz Géza és barátai 1869-ben megalapították a Pesti Korcsolyázó Egyletet, még az orvosok többsége is óvta a nőket a jégen való száguldozástól, mondván, veszélyes az egészségükre.  Döntő fordulatot jelentett, hogy Kresz Gézának, aki maga is orvos volt, az első, 1870-es szezonnyitóra sikerült megszereznie az engedélyt Eötvös Józseftől a báró két leánya számára a nyilvános korcsolyázáshoz. A társasági hölgyek, a példán felbátorodva, tömegesen kezdték látogatni a ligeti korcsolyapályát. Ettől kezdve a nők megjelenését a korcsolyapályán a legkényesebb ízlésű erkölcscsőszök sem kifogásolták, hiszen a hölgyek divatos ruhákban, kifogástalan eleganciával korcsolyáztak. A városligeti korcsolyázás társasági esemény lett, miközben a sportos mozgás szabadságát nyújtotta mindazoknak, akiket ettől a társadalmi szokásrend hosszú ideig eltiltott. A Budapesti Korcsolyázó Egylet taglétszáma 1896-ra meghaladta a hétezret, s a tagok több mint fele a nők köréből került ki.

 

Vidáman táncoló férfiak és nők 1896 januárjában a városligeti jégen. A korabeli hangulatot tükröző mondat a Vasárnapi Újság riportjából, amelyet Erdélyi Mór fotóival illusztráltak:  A városligeti tó Budapest szemefénye lett, annyi ott a szépség, ízlés, báj, vidámság és fényűzés! Valóságos virágkiállítás ez a jég hátán, hol a nők kellemben, a férfiak fürgeségben és ügyességben vetekednek egymással.“ (5) 


Kerékpározás. Egy évtizeddel a városligeti „koedukált” korcsolyaélet elindulása után hazánkban is megjelent egy új közlekedési- és sporteszköz, amellyel a nők végleg betörtek a sportolás korábban előlük elzárt világába: a kerékpár. Ez volt az első technikai sport, amely nem az arisztokráciától, hanem a nagyvárosi polgárságtól indult máig tartó diadalútjára. Kezdetben persze a kerékpározástól is sokan idegenkedtek. A biciklistákat ki is tiltották egy időre a Városligetből, a gyalogosan korzózók panaszai miatt: „A legutóbbi időben a kerékpározók a Városligetben nem elégszenek meg már azzal, hogy sportjukat a Stefánia úton s a fenntartott egyéb kocsiutakon gyakorolják, hanem a gyalogjáróra is felmennek, sőt a Körönd útjaira is, és ott végigrohanva a sétáló közönség testi biztonságát nagy mérvben veszélyeztetik.” Végül győzött a józan ész, és a fővárosi rendőrkapitány visszavonta a kerékpározást tiltó rendelkezést. Népszerű biciklis célpont lett a Liget: a zötyögős belvárosi utaknál kellemesebb volt a kerékpározás a gondosan elegyengetett sétautakon.  A Vasárnapi Újság tudósítása szerint az első hosszabb vidéki kirándulás résztvevői is a Városligettől rajtoltak:  „Az első társas kirándulást 1881 húsvétján Kosztovits László rendezte, aki mint a lincolnshiri angol Bicycle Club elnöke, 1879 augusztusában az első újabb szerkezetű kerékpárt hozta Magyarországra. Reggel hat órakor a városligeti korcsolyázó csarnoktól indultak el Gödöllőre, és a kis társaság délután két órakor érkezett meg – igen kimerülten – a célhoz.”

Lenge öltözetben bicikliző hölgyet ábrázoló, provokatív kerékpárhirdetés a 20. század fordulójáról (balra), szolídan, a kor ízlésének megfelelően öltözött női kerékpárosok ugyanebből az időből (középen), és az 1920-as évek női és férfi túrakerékpáros divatja az első nagy sorozatban eladott magyar gyártmányú kétkerekű, a Csepel kerékpár reklámplakátján (6)


Torna. A torna is a 19. század népszerű, széles körben űzött sportágai közé tartozott. Az 1885-ös Országos Általános Kiállításon, a Testgyakorlás csarnokában főként tornaszereket mutattak be. kai Mór 1893-as Városliget-leírásában is feltűnnek a tornászok: „Egy országos tornaünnepély alkalmából négyezer serdülő tornászt lehet látni trombitaszóra elvonulva katonai rendben, ahány csapat, annyiféle jelmezben, akik aztán a régi görög olympi játékokat újítják föl a körülkerített szabad téren, versenyezve a bajnoki koszorúért.”   Az első önálló torna- és sportkiállítást, 1903-ban szintén a Városligetben rendezték. A Korcsolyacsarnok adott helyet a sportegyesületek korcsolyázással, kerékpározással, evezéssel , tornával és labdarugással kapcsolatos kiállítási tárgyainak. Iparosok és kereskedők is szerepeltek sportszereikkel. A két hétig nyitva tartó kiállítást több ezren tekintették meg. A sikerhez hozzájárult, hogy a sportkiállítás ideje alatt rendezték meg a közeli, Csömöri úti Városligeti lóversenypályán a magyarországi tornaegyesületek országos versenyét. A Vasárnapi Újság beszámolója szerint  „az egészséges, napbarnított fiúk már egy-két nap előtt érkeztek és május 31-ikén reggel a versenypályán gyűltek össze vagy hétszázan, s megtartották az előleges mérkőzéseket. Innen nagy részök a Városligetbe ment át, hogy megnézzék ott a korcsolyázócsarnokban rendezett sportkiállítást.”

Jelenet az 1903-as országos tornaversenyről (balra), jobbra pedig tornaszerek és más sporteszközök hirdetése a Vasárnapi Újság első sportkiállításról hírt adó lapszámából (7) 


Gyermekjátszóterek. A gyermekek mozgásigényének kielégítésére a 19. században nem alakítottak ki elkülönített, mai értelemben vett játszótereket. Ebből számos konfliktus adódott a Városligetben is, ahol a parkőrök szigorúan ügyeltek a virágágyások és a gyep épségére. A fűre lépni nem volt szabad, szaladgálásra, labdázásra csak a felnőttek által használt sétányokon nyílt erősen korlátozott lehetőségük a gyerekeknek. A Budapesti Hírlap 1911-ben felháborodott cikkben kelt ki a ligeti őrök túlkapásai ellen: „Az őrök állandóan széjjelvagdossák azokat a labdákat, amelyek a pázsitra esnek s mindent megtesznek, hogy a gyerekek ne játszhassanak a kedvük szerint a ligetben.”  Az első városligeti játszóteret az Állatkert újranyitásakor, 1912-ben vehették birtokba a gyerekek. Gyorsan népszerű lett, s a nagymúltú intézményben – egyre korszerűbb játékeszközökkel – azóta is folyamatosan található olyan játéktér, ahol a gyerekek szabadon mozoghatnak, kipróbálhatják ügyeségüket. Idővel a közpark területén is megjelentek a gyerekek különböző korosztályait szolgáló játszóterek. A legnevezetesebb közülük a két világháború között népszerűvé vált Fáskör volt, az István út (ma Ajtósi Dürer sor) és Aréna út (ma Dózsa György út) szögletében található, fákkal szegélyezett, tágas, kör alakú játszótér. (A fásköri grundon évtizedeken át zajló, legendás futballcsatákat a második világháború utáni sportéletről szóló, hamarosan megjelenő cikkben idézzük majd fel.)

Az Állatkerti Értesítő 1936-os évfolyamában képes tudósítást közölt az állatkerti játszótér új tornaszereiről , és a mai szemmel is ismerős szabadtéri játékokat lelkesen használatba vevő gyerekekről (8)


Sakk. A legendás hírű Ligeti sakk-kör külön fejezetet kapott a magyar sakkozás történetét feldolgozó, négykötetes monográfiában. 1925-től az Iparcsarnoktól a Városligeti tóhoz vezető sétány padjain rendszeresen sakkoztak a játék kedvelői. A hely varázsát az adta, hogy egymás mellett játszottak itt a kezdők és a képzett versenyzők, és mindig voltak nézők, kibicek is szép számmal. A társadalom különböző rétegeit képviselő sakkozók – a tisztviselőtől a munkásig, a jól öltözöttől a munkanélküliig – békésen megfértek, és a játék nyelvén szót értettek egymással. Amikor 1933-ban a terjeszkedő ipari vásár elfoglalta a területet, a sakkozók a Regnum Marianum templom mögötti sétányra költöztek. A zuglói sakk-kör egyik vezetője, Sillye Jenő oszlopos tagja volt a városligeti társaságnak. A tehetséges fiatalokat átirányította a zuglói klubba, ahol azután rendszeres képzést kaptak. A kezdők, a képzettebb amatőrök és a lelkes pancserek mellett számos neves versenyző is részese volt a városligeti sakkcsatáknak: Benkő Pál nagymester (magyar, majd amerikai bajnok, kétszeres világbajnokjelölt), a később szovjet színekben versenyző Lilienthal Andor nagymester,  az ismert hazai mesterek közül: Szedlacsek Lajos, Gereben Ernő, Kapu Jenő, Papp Béla, Tipary Lajos és még sokan mások. Nagy kedvelője volt a padokon folyó játéknak Pető úr, a Liget kertészfelügyelője, aki ingyenes csónakjegyeket, tómozijegyeket osztogatott a győzteseknek. A két világháború közötti időszak volt a városligeti sakkélet aranykora. A 2. világháború után a sakkozók megfogyatkozott csapata a Fáskörben ütött tábort. Itt folyt a játék még a hatvanas években is, de a szabadtéri sakkozás hívei évről évre tovább fogyatkoztak. Napjainkra csak az emléke maradt az egykor élénk ligeti sakkéletnek. 

Sillye Jenő sakkmester, a két világháború közötti ligeti sakkélet ismert alakja (balra), 1960-ban készült városligeti diafilm egyik képkockája sakkozókkal (középen), jobbra pedig Benkő Pál nagymester, aki fiatalon gyakran játszott a ligeti padokon, majd 1957 után a Egyesült Államokban futott be jelentős sakk-karriert (9)


Evezés. A Városligeti tavon nagy hagyományokkal rendelkező csónakázás némi szokatlan erőkifejtést igényelt az evezőlapátot forgató urak részéről, de komoly testedzésnek csak nagy jóindulattal tekinthető. Maga a tó sem volt alkalmas, mérete miatt, evezős vagy kajak-kenu sportversenyek rendezésére. A Ligetbe látogató sportbarátok azonban igyekeztek a szerényebb lehetőségeket is megragadni. A kedvükért a 19. század végétől a társas csónakok mellett egyszemélyes sporthajókat – szandolinokat - is tartottak. Tábori Kornél így írt a csónakázásról 1900 körül, A szerelmes Budapest című, hangulatos riportjában: „Benépesül a tó is. A sekélyebb és  szűkebb helyeken ugyan inkább óriási mosogató-teknőkhöz hasonlít, mint tóhoz, de azért a békanyállal súlyosbított viz hátán hangos társaságok eveznek. Facsónak tiz krajcárért jut a szerényebb publikumnak, két-három  párral is egy ladikban; vascsónak harminc vasért, azoknak, akik a viz hátán is intim egyedüllétben szeretik a hattyúkat etetni. Szandolinban a tapasztaltabb, ügyeskedő gavallér feszit, hölgye pedig a partról csodálja.”

A régi ligeti képeslapra montírozott sportevezős jól mutat a Jégcsarnok előtt, de a valóságban nem használtak ilyesmit a Városligeti tavon (balra), az egyszemélyes szandolinokból viszont jókora flotta várta a sportos urakat (középen és jobbra) (10)

Képek forrása (a külön nem jelölt fotók a szerző archívumából, illetve magángyűjteményekből származnak): (1/1) Ismeretlen festő, részlet, BTM (1 /2) Greguss János, Hazánk és a Külföld, 1867 (2/1)  Vinzenz Katzler litográfiája, Wikipédia (2/2) lovasok.hu (3) Fortepan / Schmidt Albin (4/1) Greguss János, Hazánk és a Külföld, 1867 (4/2) Vasárnapi Újság, 1884. 5. szám (4/3) Carl Schwindt: Zwölf Monate in Pesth, 1939 (5) Vasárnapi Újság, 1896. 3. szám (6/2) Sajtófotó, 1900 körül, huszadikszazad.hu (7/1-2) Vasárnapi Újság, 1903. 23. szám (8/1-2) Állatkerti Értesítő, 32. évfolyam, 7. szám (9/1) Sillye Gábor / Wikipédia (9/2) MDV, 1960 (10/2) Fortepan / Dienes Balázs, 1939 (10/3) Urai Dezső felvétele, Fortepan / Németh Tamás, 1916

világszínvonalú múzeumszakmai központ épül a Szabolcs utcában

A Liget Budapest Projekt keretében még ebben az évben elkészül az Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ épülete a Szabolcs utcai egykori kórház területén. Az összesen csaknem 37.000 négyzetméteres, világszínvonalú, a Városliget közelében felépülő, minden szakmai igényt kielégítő épületegyüttesben a raktárak, restaurátor-műhelyek, kutatószobák, irodák mellett a tervek szerint helyet kap majd a Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézet és egy látogatóközpont is. Az európai viszonylatban is egyedülálló központ köré egy, a nyitvatartási időben szabadon használható 13.000 négyzetméteres parkot is kialakítanak.

A múzeumszakmai központ építése a tervek szerint halad, pénteken érték el az épület legmagasabb pontját.

A Közép-Európában egyedülálló barnamezős beruházás keretében összesen csaknem 30.000 négyzetméteren világszínvonalú műtárgyraktárak és restaurátor-műhelyek jönnek létre. A tervezett központ a Néprajzi Múzeum, a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria több mint háromszázötvenezer műtárgya megőrzésének és tudományos feldolgozásának biztosít kiemelkedő minőségű infrastruktúrát.  A  20 milliárd forintos beruházás ezen nemzeti közgyűjtemények sok évtizedes gyűjteményi és raktározási problémáira jelent hosszú távú, megnyugtató megoldást.

Liget Budapest Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ OMRRK BudapestVárosliget

Az öt épületből álló komplexum legnagyobb létesítménye a raktáraknak és restaurátor-műhelyeknek otthont adó épület lesz, mely a térszínt alatt négy, a felett pedig háromszintes területen biztosít korszerű és biztonságos körülményeket. Az itt található műhelyek, irodák, műtermek és laborok alkalmasak lesznek a legmagasabb színvonalú tudományos és technikai hátteret biztosítani az OMRRK-ban dolgozó múzeumi szakemberek számára.

Az egykori izraelita kórház felvételi épületének, majd imaházának rekonstruált épületében kap helyet egy több mint ezer négyzetméteres látogatóközpont, ahol az örökségvédelmi szempontok figyelembevételével történő rekonstrukció során többek között konferenciatermet, kiállítótermet és éttermet alakítanak ki.

Liget Budapest Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ OMRRK BudapestVárosliget

Az épületegyüttesben több mint 3000 négyzetméteren kap otthont a Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézet is, ahol XXI. századi színvonalon felszerelt irodák mellett könyv- és iratarchívum is segíti majd a kutatók munkáját. A KEMKI a tervek szerint az egyik legjelentősebb közép-európai művészettörténeti dokumentációs központtá válik, amelynek alapját a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria több mint egy évszázad alatt szisztematikusan gyűjtött archív dokumentációs anyaga szolgáltatja. Ez az anyag kiegészült az Artpool és az egykori Képző- és Iparművészeti Lektorátus anyagával, így mintegy másfélmillió dokumentum lesz elérhető a kutatók számára.

A volt kórház területén az OMRRK-hoz kapcsolódóan egy mélygarázs és egy kertészház is kialakításra kerül.

Liget Budapest Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ OMRRK BudapestVárosliget

A Narmer Építészeti Stúdió tervei alapján készülő fejlesztés a régi és új épületek összhangjára törekszik. A telek két értékes, Freund Vilmos által tervezett, régi épületét az örökségvédelmi szempontok figyelembe vételével újítják fel. Az új épület tagoltságával és anyaghasználatával illeszkedik a 19. századi, kisebb volumenű kórházi pavilon-épületekhez, egyszerű szerkesztésével, klasszikus arányaival pedig az időtlenség, a stabilitás karakterét hivatott megidézni.

A földmunkák során 108 ezer köbméternyi talajt mozgatnak meg, 4800 tonna betonacélt és mintegy 500 kilométernyi kábelt használnak fel. 160 talajszondás és egy levegős hőszivattyú segítségével az épületek teljes hűtési és fűtési energiáját biztosíthatják, a tetőkön elhelyezett napelemek pedig a villamos energia felhasználás egy jelentős részét is fedezik.

Hetven év után először léphetnek be látogatók a Szépművészeti Múzeum Román Csarnokába

Hetven év után rövidesen birtokba vehetik a látogatók a Szépművészeti Múzeum Román Csarnokát, amely a Liget Budapest Projekt keretében nyerte vissza eredeti pompáját! Tekintsék meg a Szépművészeti Múzeum hatalmas, középkori bazilikát idéző termét, a Román Csarnokot és csodálatos falfestményeit!

Hét évtizedig volt elzárva a közönség elől a II. világháborúban megsérült, raktárként használt épületrész. A Szépművészeti Múzeum eddigi legátfogóbb rekonstrukciója keretében a Román Csarnok egyedülálló falfestményeinek megújításán 70 restaurátor dolgozott, akik csaknem 2500 négyzetméter falfelületet varázsoltak újjá.

A Szépművészeti Múzeum felújítási munkálatai rövidesen befejeződnek, októberig az új kiállítások építése és a közönségforgalmi terek kialakítása zajlik, de az őszi megnyitóra a múzeum közvetlen környezete is megújul majd.

A rekonstrukciós munkálatok során a Román Csarnok felújítása mellett korszerűsítették a múzeum elavult fűtőrendszerét, klimatizálták a kiállítótermek egy részét, felújították a nyugati épületszárny feletti tetőszerkezetet, valamint új kiállító- és közönségforgalmi tereket és korszerű raktárhelyiségeket alakítanak ki az épületben.

Egyfajta ízelítőként március 15-étől húsvétig ingyenesen látogatható lesz a Román Csarnok, majd rövid időre ismét bezár, hogy a szakemberek beköltöztessék a műtárgyakat, illetve berendezzék a múzeum kiállítótereit. A teljesen felújított, új állandó kiállításoknak otthont adó Szépművészeti Múzeum október 25-én nyílik majd meg a nagyközönség számára.

Korcsolyaélet a városligeti műjégpályán a 20. század második felében

A második világháború alatt a városligeti műjégpálya súlyos károkat szenvedett, a főváros ostromának végére használhatatlanná vált. Működésének az 1926-os avatástól eltelt két évtizede azonban nem múlt el nyomtalanul. A közönség és a sportolók annyira megszerették, hogy amint lehetett, hozzáláttak a rendbetételéhez. Az egyik fővárosi lap 1945 decemberében így adott hírt a városligeti pálya újranyitásáról: "Kedden délelőtt hosszú, fáradságos munka után megnyíltak a Műjég kapui. Pillanatok alatt híre futott a városban a megnyitásnak és egy órával később már több százan rajzolták a köröket a tükörfényes jégen. A tavalyelőtti pályának a nagyobbik része van csak egyelőre nyitva, középen egy kisebb körrel, a műkorcsolyázók részére. Csupa boldog, kipirosodott arcú embert lehet látni, akik talán magukban nem is hitték, hogy lesz még az idén műjég." A korcsolyacsarnok még romos állapotban volt, de a fővárosiak újra használhatták a pályát, a versenyzők folytathatták edzéseiket. A korcsolyacsarnok bombatalálatot kapott bal szárnya egyébként annyira tönkrement, hogy le kellett bontani, az épület megmaradt részeit 1947-re állították helyre.

Városliget Liget Budapest Projekt Városliget Műjégpálya Sport KorcsolyaA városligeti korcsolyázás népszerűsége a Rákosi-korszakban is töretlen maradt. Ekkor már nem a polgári értelemben vett társasági színtérnek számított, hanem az uralkodó ideológiának megfelelően a dolgozók erőnlétét és egészségét szolgáló testedzés színhelyének, illetve a versenysportot kiszolgáló sportpályának tekintették a műjeget. Ennek megfelelően, más sportlétesítményekhez hasonlóan kezelték. A baloldali képen korcsolyázó fiú az 1950-es évek elején, jobbra a korcsolyázást városligeti motívumokkal népszerűsítő, szocialista realista stílusú plakát 1950-ből (1)